Az ablakokon át befújt a szél és megnyújtotta a gyertyák lángját. Naoki a lángcsóvák között feküdt és halkan szuszogott, miközben hallgatta a tűz sercegését és Oliver ecsetvonásainak hangját, amint a festék a vászonra kenődött.
- Kész – ejtette ki a szót Oliver.
Letette az ecsetet és leemelte a képet az állványról. Ránézett a fiúra, aki a földön aludt, aztán a művére pillantott, melyen a fiú mosolyogva sírt. Imádta ezt az arckifejezést, egyszerre volt beletörődő és fel nem adó, kitartó.
Sokáig nézte a képet, majd az igazi fiú arcához hajolva a fülébe suttogott.
- Veled leszek egészen addig, amíg újra nem látsz. Aztán eltűnök véglegesen.
Úgy érezte, lassan búcsúznia kell a fiútól, de még nem volt képes rá. Úgy érezte, hogy akkor elárulná, ha ilyen könnyen elhagyná.
Még nem jött el az ideje, hogy felszívódjon, de lassan képtelen volt Naoki lélektelen szemébe nézni. Egyre nehezebben tudta elviselni azt az imádott síró arcot...
______________________________________________
Reménykedem abban, hogy tetszett... Tekerj lejjebb, ha érdekel még^^
STAI LEGGENDO
A világítótorony gyertyáinak foglyai
Storie breviEgy vak fiú, aki a világítótorony tükrei között keresi szemei világát és egy festő fiú története, aki gyengéd érzelmeiből kifolyólag portrékat készít a vak Naokiról. Oliver az árnyékban húzódik, de vajon Naoki hajlandó a sötétségbe kimerészkedni ért...
