Ugye te is így gondolod...Teddy /Àtìràs alatt/

A kérés

-Mi lenne az kedvesem?
-Tudod Kanato,olyan magányosnak érzem magam.
-De hát itt vagyunk neked.
-E-ez nem olyan kell egy lány akivel tudok beszélgetni.
-Ott van Yui. Bár igaz nem sokáig.
-Kanato!
-És mit szeretnél?
-Csak egy lányt,hogy ne legyek egyedül miután Yui...szóval érted.
-Azt hiszem igen.-olyan aranyossan mosolyog.
-Na ne itt faljátok egymást...
-Ayato?
-Szerbusz kis szuka!
-Raito?
-Mivan itt családi gyűlés?!
-Subaru?
-Kanato..-szorossan hozzábújtam,hided a teste.
-Miért vagytok itt?
-Jajj Kanato..csak a kis szukáért jöttünk.
-Nem engedem hogy elvigyétek,minek kell?!
-Csak ruhát kell próbálnia.
-REJI TE NE SZÓLJ BELE! AZUTÁN AMIT TEDDYVEL TETTÉL!
Kis idegbetegem. -Milyen ruhát?-mondtam alig hallható hangon.
-Kanato nem mondta?
-Nem.
-Csak gyere.
-REJI!
-Jó akkor hozd te.
Össze fonta kezünket és úgy mentünk a fiúk után.Most sajnálom szegény Teddyt ott himbálódzik Kanato kezében. Régebben jobban vigyázott rá. -Hova is kell menünk?
-Mindent a maga idejében Kanato.
-Nem azt kérdeztem hogy mikor,hanem hogy hova!
-Én pedig válaszoltam.-Reji mindig nyugodt Kanato meg kezdi magát felhúzni. Jajj ebből háború lessz.
-Kanato nyugalom!
-Fáradtt vagyok..
-Nyugodtab pihenhetsz az ölembe.
-Rendben.
Lehajtotta a fejét a lábaimra,édes gyermek komolyan.

Bocsánat hogy ilyen rövid.