Néha minden egészen más..

131 9 10
                                    

Ayato:
Ugyan már otthon vagyunk de senki nem tud semmit. Remélem ez így is marad. Gyorsan elmentem a drága múzsámhoz. Sajnos pont akkor értem oda mikor fehérneműben volt,mondhaton nagyon szép volt. Jól áll neki a csipke.

-Ayato! Mit keresel te itt?-elakarta takarni azt a gyönyörű testét bár nem értettem miért...hisz oly gyünyörű teste van.
-Ayato...hozzád beszélek..-pillantott ràm mérgessen.
-Sajnálom nem figyeltem,megismételnéd mégegyszer?-tényleg nem figyeltem..de ahogy elnézem nem nagyon akarja elhinni.
-Semmi gond. Miért vagy itt? Este van aludnék..-jajj ha te azt tudnàd..
-Veled alszok!-mondtam ki gondolkodás nélkül. Hiszen ilyenkor minden percet vele akarok tölteni,minden porcikáját megérinteni,az illatát érezni. Beteges? Nem,nem az vagyis nekem  nem az. Az már más kérdés hogy kinek mi a beteges.
-Rendben.
-De megakarlak védeni és ....várj azt mondtad rendben?
-Igen.
-Remek! Elmegyek fürdeni,addig is, pihenj gyönyörűm.
Ezzel a mondatommal kirohantam a szobàból egyenessen  fürdőbe.
Mikor vissza értem..bár ne tettem volna. Rejivel csókolgatták egymást..
-TI MI A JÓ BÜDÖS FRANCOKAT MŰVELTEK?!
-Ayato...
-Reji te kussolsz!-teljessen kifordultam magamból.
-Ayatom!
-TE NE NEVEZZ ÍGY! Mekkora egy barom vagyok vakon hiszek neked hogy mennyire szeretsz,erre tessék itt csókolgatjátok egymást Rejivel! Csak gratulálni tudok ehez. Jár a taps.
-Ayato ne légy gyerekes.
-Én ne legyek gyerekes,Reji?! Rohadtul nem én vettem el a kedvesed,nem én csókolgatom. De figyelj,nyugodtan folytassátok én csak közbe jöttem,mint egy selejt melléktermék.
Csak válaszokat várok,de csak itt àllok ostobàn,amìg te ölelgeted őt..

Ugye te is így gondolod...Teddy /Àtìràs alatt/Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang