Ugye te is így gondolod...Teddy /Àtìràs alatt/

Levél

Karlheinz:
A "levelet" 2 napja elküldtem. (T/N) válaszára várok. Semmi mással nem foglalkozok csak vele. Csak ő érdekel. Elvette az eszemet. Ha megkell ölnöm a fiúkat hát megteszem, csak (T/N) enyém legyen.

(T/N):

Kanatoval lassan mindent megoldunk. Vissza áll a béke,és a nyugalom. Jó a béke az nem nagyon fog visszaállni,mert ugye a fiúk állandóan marakodnak,de ezt meglehet szokni. Csak Raitonak kéne egy picit kulturálódnia..egyre perverzebb. De ezen sajnos már nem tudunk változtatni. Hiszen az anyjuk tehet róla. Hiszen melyik anya tesz olyat, hogy megerõszakolja a saját fiát? Talán már értem, hogy miért utálták õt a fiúk...talán.

-(T/N) baj van? Olyan fehér vagy...-Kanato hideg kezét homlokomra tette. Kirázott a hideg amikor hozzáért, igen még mindig nem tudtam megszokni, hogy nincs testhõjük, meg a szívük se ver, ezért nincs vérkeringés ami azt jelenti, hogy nincs testhõ ami számomra elképzelhetetlen.-Nincs, ne aggódj. Ha baj lenne te azt tudnád, de semmi baj nincs Kanato.-elmosolyodtam amint megpillantottam aggódó arckifejezését. Eddig nem nagyon láttam rajta,hogy érezne valamimást is a gyûlöleten kívül, de most végre megtört a jég, és próbálkozik az érzelmek kifejezésével. Nagyon aranyos amikor gyakorolja az arckifejezéseket a tükörben. Igen, neki még ezeket is gyakorolni kell. Viszont szépen halad vele. Gondolataimból egy halkabb kopogás szerû zörej hozott vissza. -Gyere.-mondtuk együtt Kanatoval, ekkor Reiji lépett be egy fehér borítékkal a kezében. -Ez a tiéd..-monda komoran majd odanyújtotta, óvatosan elvettem majd forgattam egy kicsit a kezemben. Ki küldhette? A szüleimmel nem nagyon beszélek,szóval õk kiestek. Testvérem nincs...a fiúk meg nem hiszem ,hogy erre pazarolnák idejüket ,bár kitudja..

Kibontottam a levelet, majd olvasni kezdtem:½Drága (T/N)!

Nem tudok élni nélküled, számomra te jelented a világot. Olyan vagy mint a levegõ, ha nem vagy velem, olyan, mint ha megfulladok. Te vagy számomra az egyetlen, akivel jólérzem magam. Minden nap csak rád gondolok, és arra, hogy mégis, hogyan szerezzelek vissza. Olyan szép kezdete volt mindennek..de ugyan olyan csúnya is lett. Nem tudom, hogy mit ronthattam el, de sajnálom. Sajnálom azt amit akkor tettem vagy mondtam, tudom, hogy sokszor olyat teszek ami nem támasztja alá azt, hogy szeretlek.

Tudom, hogy egyszer a magány lesz az amibe beleõrülök, de reménykedem abban, hogy adsz még egy esélyt, és újra együtt lehetünk, hiszen mindig van egy új kezdet. Ez idáig soha nem éreztem ezt a békességet amit te magaddal hoztál. Te vagy az elsõ akit igazán szeretek, veled akarom élni életem, elvenni feleségül, és majd családot alapítani. Reménykedem abban, hogy valahol, mélyen szeretsz. Remélem, hogy így van.

De ha mégsem.. .bocsáss meg nekem azért, hogy zargatlak.

Üdvözlettel: Karlheinz ½

Mikor a végére értem,elgondolkoztam.. Vajon tényleg szeret? Vagy csak bolondít? Nem tudom,hogy most mit tegyek..

Sziasztok kicsi olvasók!

Visszatértem. Remélem tetszett ez a kis iromány. Szerintetek kivel kéne,hogy összejöjjön a fõhõsünk?? Kommentekben várom.

Köszönetet szeretnék mondani KarolinaMikls -nak/nek,hogy folyamatossan olvasta és kiatartott a könyv mellett. (remélem jól írtam a neved) Meg mindenki másnak,aki fáradhatatlanul olvasta ezt a kis "szösszenetet".