Ugye te is így gondolod...Teddy /Àtìràs alatt/

Sajnálom!

Virág:
Annyira sajnálom amit tettem. Csak Reji is elvette az eszem,de most bánom. Sétálgatok egész nap a kastélyban,most éppenséggel Ayato szobája elött vagyok. Annyira szeretem őt,nem is tudom mi üthetett belém! Kopogtam az ajtón hiszen illedelmes vagyok,egy kócos Ayato dugta ki rajta a képét.-Mivan?
Milyen kedves..
-Ayato én annyira sajnálom,csak  szeretlek.
-Aha,gyere be a többit megbeszéljük.
Elgegettettem a kérésének,bementem leültem az ágyra.
-Tudod kedvesem,én tűzbe tettem volna érted a kezem.
-Tudom,hogy fáj de látom és elismerem,hogy hibáztam,tévedni emberi dolog. Nem?
-Igen,de ez most más,te nem tévedtél.
-Ayato...
-Nem tudsz elfeledni,ne tagadd. Ott voltam melletted,ha nevettél ha sírtál.
Fogom a fejem a sok hülyeségedtől..
-De ...én..
-Tudod szerintem megérdemled. Én egy viszláttal is beérem,engedd,hogy elfelejtselek,kiváron míg azt mondod kellek neked és várod,hogy visszamenjek volt eszemben,de mégsem tettem.
Valahol nagyon bánt,hogy így van vége.
-Ayato...kérlek halgass meg én-félbeszakította szavam-Menj innen ha csak ennyit akarsz,nincs semmi kedvem ezt hallgatni.
Kirohantam sírva,most miért ilyen?
Tudom hibáztam és megbántam. Mit akar még mit tegyek?
-Hé kiscsillag mi a baj?
Olyan mély mégis magával ragadó hang..de kié lehet?
-Ki-ki maga?