Álmomban már láttalak

Megbocsájtott bűn

(Eljött ez is. Utcsó fejezet. Remélem a rövidsége ellenére tetszeni fog annak aki olvassa. 😊 Ihlető zene: kan Jong Wook (간종욱) - Don't Cry (Royal family OST) )

A buszon vadabbnál vadabb dolgok jutottak eszembe Jin állapotáról. De persze nem csörgettem fel. Mert ugye mi van ha pihenne és én zavarom. Aztán eszembe jutott, hogy pár napja nem keresztezte utam az a piszok az egyetemen, tehát igaz lehet hogy nincs jól.
Mire megérkezett a busz a megfelelő megállóba ahol én leszálltam, már tiszta ideg voltam. Sietős léptekkel, szinte már futva, tettem meg a hátralévő távot Jin otthonáig. Odaérve aztán egy pillanatra ledermedtem, ám aztán hamar feleszméltem és a csengőre tenyereltem. Nem kellett túl sokat várni, hogy valaki jöjjön ajtót nyitni. Egy kissé kócos és meggyötört, sebhelyes Jin állt előttem.
- Hát te? - láttam meglepem.
- Hát én. Neked is szia. - haragom még izzott, de aggódásom iránta s a szerelmem nagyobb volt - Beengedsz?
- Be... - állt kicsit odébb hogy be tudjak menni - bocs, de minek köszönhetem a látogatásod? Félre ne érts, én örülök neked, csak a történtek után...
- Jah.. én se hittem, de jöttem mert úgy tűnik a barátaid balfaszok és képtelenek rendesen ápolni. - úgy tűnt még tart meglepettsége - Na, megmondod hol találom az elsősegélyes dobozt vagy találjam meg magam? - hogy honnan van ennyi bátorságom nem tudom. De a fene egye meg, szeretem őt.
- A fürdőben.. khm.. gyere. - mondta némi torokköszörülést követően, majd megindult, én meg utána.
Felmentünk az emeletre ahol csupán két szoba volt, egyik az övé, meg a fürdőszoba. Mi utóbbiba mentünk be. Ott kaptam meg az elsősegélyes dobozt, amiből aztán, némi unsuolás után, elláttam Jin sebeit. Volt neki jópár. Voltak elég csúnyák amiknél majd el sírtam magam mikor lekezeltem. Nem tudom hol meg mikor szerezte őket, nem is akarom tudni, csak jó lenne ha többé nem nézne így ki.
- Kész vagy. - jelentettem ki mikor úgy éreztem megtaláltam s elláttam minden sérülését.
- Köszönöm. - mondta miközben én már pakoltam el a dobozba. Aztán mikor végeztem csak úgy hirtelen megölelt s arcát mellkasomban rejtette, fúrta. Ült ugyanis a kád szélén. - Hiányzol Kook.. - nyelnem kellett egyet. Ne gyengíts el! - Nincs már semmi esélyem.. - felemelte fejét és olyan fájdalmas tekintettel nézett rám, hogy abba beleremegett - ugye? - olyan bolond vagy.. de nem is te, én vagyok az hisz még mindig érzek irántad, még mindig szeretlek. Nem mondtam semmit sem neki, csak megérintettem arcát, végigsimítottam ott, majd adtam egy kis puszit szájára. Le is fagyott kicsit tettemre, de szinte azonnal fel is eszmélt és ölébe rántott és átölelt szorosan, bújva hozzám.
- Csak egy esélyt kapsz Jin. Ha eljátszod...
- Nem fogom! - vágott szavamba - Soha többé nem engedlek el téged kis sütim. - ellenkezni akartam kicsit, de ezt sem hagyta, jobban mondva nem tudtam mert következő lépésként, egy kissé hevesen, ajkaimra tapadt. Aztán amilyen hevesen kezdte olyan gyengéden folytatta. Valahogy nem kellett neki sokáig várnia a viszonzásra. Nem tudtam neki nemet mondani, nem tudtam megtenni hogy nem viszonzom csókját mikor annyira szeretem őt, hogy az már szinte fáj.
Eljött az a pillanat is, elég lassan mert nem tudtunk betelni egymással, mikor elváltak ajkaink egymástól.
- Maradj velem Kook. - simított arcomra, mire én kezébe simultam - Ígérem, esküszöm többé nem titkolok előled semmit. - szájára tettem mutatóujjam.
- Az már a múlt, most amost van. Kaptál egy esély. - megfogtam kezét s összefűztem ujjainkat - És most.. azt hiszem be kell vallanom neked valamit, ha már nem titkolózunk egymás előtt.. - ég az arcom már, érzem, de ha most nem mondom el neki mit érzek nem tudom mikor lesz újra bátorságom hozzá - én.. én szeretlek téged.
- Tudom. - mosolyodott el s szorította meg kicsit kezem.
- Mi? - most rajtam volt a meglepődés sora.
- Már az első csókunk óta tudom. - azt hiszem még vörösebb lettem - És tudod miért tudom? - nemet intettem fejemmel - Mert én is ugyanígy érzek. - kaptam egy puszit számra - Beléd szerettem miközben ápoltalak. Sőt, azt hiszem már akkor mikor először megláttalak. - szavai hallatán könnyek szöktek szemeimbe melyek aztán le is folytak arcomon - Hidd el már bánom, hogy... - nem hagytam, hogy befejezze, ajkaira tapadtam, most én csókoltam meg őt.

Hogy mi lett ennek a vége?
Természetesen Jin és én összejöttünk. Attól a naptól fogva járni kezdtünk. A barátai elfogadták engem, persze nem mondom hogy felhőtlen lenne a kapcsolatom velük, de elvagyunk.
Pár nap leforgása alatt oda is költöztem Jin-hez.
Hogy mit hoz a jövő, a közös jövőnk nem tudom. Csak az a biztos, hogy együtt leszünk.