Dave története átlagosan indul...Csak aztán minden megváltozik, mikor jön az a lány és megtörténik AZ a dolog, amire senki sem számított... Még Ő maga sem.....
Megállt bennem az ütő. Nem mertem megfordulni, de mégis hajtott a kíváncsiság. Nagy nehezen a hátam mögé pillantottam. Sehol senki.
Nagyon jó, már megint kezdődik?!
Visszafordultam a bátyám felé, és elindultunk. Körülbelül 100 métert haladhattunk, mire megint megláttam. Próbáltam nem foglalkozni vele, mivel ezt is csak képzelem, mint a többi eddigi történteket.
Vagy mégsem?
5 perc múlva már megint megláttam. Nem bírtam nem törődni vele. Muszáj volt megtudnom, ki végzett az anyámmal, és hamarosan ki fog a barátommal. Ugyanakkor rettegtem is a vele való találkozástól, mivel egy hidegvérű gyilkos. Hirtelen megindultam felé. Mikor a maszkos alak biztos volt benne, hogy felé tarok, ő is elindult. Igen csak hosszú lábai voltak, ezért gyorsan haladt. Megszaporítottam a lépésszámom.
Jacob értetlenül nézte végig az eseményeket. A maszkos alakot valószínűleg nem látta, mert közbe olyan arcot vágott, mint akinek teljesen elmentek otthonról.
- Dave! Várj meg, hová mész? - kérdezte, és indult el velem.
- Ott van... Tudni akarom... Tudni akarom hogy ki ő...! - Mondtam neki lihegve.
-Kicsoda van ott, és hol? - kérdezte értetlenül. Szerintem tényleg nem volt ott senki, csak képzelődtem.
Dave... Verd már ki a fejedből azt az alakot!
Már rohantunk az utcákon. Mindig csak azt láttam, ahogy befordult az egyik utca vagy éppen sikátor sarkán. A város egyre kietlenebb, lepusztultabb és ismeretlenebb részeire érkeztünk. Egyre több volt az omladozó falú ház, az eldobott szemetek, az állati ürülék széthagyva, repedések az úttesten és a járdán. Egyre több hajléktalannal találkoztunk össze, akik épp a kukákban turkáltak, és egyre büdösebb is volt. Mígnem egyszer csak elérkeztünk az út végére. A szakasz végét egy hatalmas, sötét erdő jelezte. A maszkos ott állt előtte, és minket vizslatott szemeivel a maszkon keresztül.
Hirtelen elindult befelé az erdő sűrűjébe. Én is elindultam. A félelemtől reszketett az egész testem, ugyanakkor hajtott az adrenalin. Muszáj volt elkapnom, és a végére járnom ennek az egésznek. Mikor éppen betettem volna a lábam az erdőbe, a bátyám megfogta a csuklóm, és visszarántott.
- Dave! Mit csinálsz? Eszednél vagy?! Majdnem másfél óra rohanás után a semmiért, te bemész egy sötét erdőbe este hétkor? Nem is fordul meg a fejedbe, mi lehet ott?! - kérdezte Jacob olyan erős hanggal, hogy a környék házai beleremegtek, habár ez az állapotukhoz képest, nem is volt nehéz.
- Igen. A maszkos - válaszoltam egyszerű, szilárd hangnemmel. Kiszabadítottam a karom a testvérem szorításából, és elindultam az erdő mélyébe.
- Nem érdekel, ha meghalsz. Én akkor is itt maradok. Nem teszem kockára az életem a te hülyeségeid miatt - mondta, közbe remélte, hogy ezzel a mondattal meggyőz, és visszafordulok.
Tévedtél, testvérem.... Szerencsére tévedtél.
Nem kellett sokat menjek az erdő fái között, mire megtaláltam amiért jöttem. Pontosabban félig.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
