Dark Shadows

Egyedül maradtunk

- Dave, a szüleidtől aggasztó híreket kaptam, amiben ez állt....

- Ugye nem az álmomról van szó? - kérdeztem.

- Mégis milyen álmodról? Történt valami, Dave? - kérdezte furcsálló tekintettel

- Nem tanárnő, semmi - próbáltam álszent maradni.

Mégis honnan tudhatott volna erről? - gondoltam magamban.

- Szóval... Szeretném pontosítani állításomat: aggasztó híreket kaptam a szülődtől.

- Ezt mégis hogy érti?! - akadtam ki.

- Nos hát... Az édesanyád.... Az édesanyád.... Olyan nehezen tudom kimondani... Az édesanyádat ma reggel meggyilkolták. A nyomozás most is folyik.

- Ez... Nem lehet igaz, ugye....? Ez valami rossz vicc?! - estem kétségbe.

-Sajnos nem, Dave. Esetleg szeretnél hazamenni? - kérdezte. Természetesen éltem a lehetőséggel.

Felkaptam a táskámat, a tankönyvemet, pénztárcámat, kitörtem a teremből és elindultam a szekrényemhez a gördeszkámért. Kapucnimat feldobtam a fejemre, mint egy antiszociális vagy depressziós. Mondjuk tényleg a határán voltam. Útközben elkapott testvérem, Jacob.

- Hé, te meg hova mész? - kérdezte.

- Nem az a kérdés, hova megyek, hanem az, hogy miért nem jössz velem! - emeltem fel a hangomat.

Teljes csend. A testvérem elvörösödik a kíntól. Mivel nem tudta, mit is kéne most mondania vagy csinálnia, megfogtam a csuklóját, és azt mondtam neki:

- Te most velem jössz - akaratoskodtam. 

Testvéremmel, miközben értetlen fejet vágott, elhagytuk az iskolát.

- Te, ugye azt tudod, hogy miattad igazolatlant fogok kapni?! - fakadt ki.

- Ez fontosabb annál, mit fogsz kapni. - kezdem el mondandóm. Anyát ma reggel meggyilkolták - összeszorult a torkom, amikor ezt nekem kellett kimondanom

- Ugye rosszul értettem?! Megismételnéd?! - akadt ki ő is.

- Anyát meggyilkolták.

Holtsápadt volt. Megnyikkanni sem tudott. Kénytelen voltam végigrángatni a városon. 

Mikor hazaértünk, egy sárga kordonszalag és egy rendőr fogadott.

- Sajnálom uraim, ez egy nyomozás helyszíne. Nem léphetnek be - jelentette ki teljesen nyugodtan, mintha az ő munkájában mindennapos lenne, hogy édesanyákat gyilkolnak.

- Ezt Ön nem érti, uram. A gyermeki vagyunk az áldozatnak.

Az apám hirtelen megpillantott minket. Egyből odarohant és átölelte Jacob-ot, aki mellesleg idősebb nálam 2 évvel.

- Semmi baj kicsim. Semmi baj. De te hogy képzeled, hogy lógsz az iskolából?! - ordította le a fejem, és lekevert egy pofont. Nagyon rossz viszonyom van apámmal.

- Elnézést uram, de hogy képzeli, hogy bántja gyermekét, mikor ekkora trauma érte? - kérdezte a biztosúr.

- Maga mit pofázik?! - kiáltotta el magát, és leütötte a rendőrt. Ekkor 3 másik rendőr rántotta elő a fegyverét, és szegezte apámra, a negyedik megbilincselte.

- Jogában áll hallgatni - mondta a rendőr, ki megbilincselte apámat.

Beültették az autóba, és elhajtottak. A helyszínelők odajöttek hozzánk, és megkérdezték, minden rendben-e.

Válaszunk után Jacob könnybe lábadt szemeivel és sírásra húzódó szájával megkérdezte:

- Most mitévők legyünk...?

Folytatjuk...