- Jövőhéten érkezik az új osztálytársatok! Kérlek legyetek kedvesek vele! - szólt lezárásképp az ofő, majd kicsengettek óráról. Az osztály lassan szedelőzködve elhagyta a termet, miközben a hétvégi programját ismertette a másikkal.
- Atomkirály buli lesz nálam, gyertek el! Természetesen pia is lesz! - nevetett fel ribancosan, a hosszú, szőke haját átdobva a válla felett Veronica.
Csak unottan megforgattam a szemem, majd kiléptem a teremből. Jövőhéten új osztálytársat kapunk. Talán vele összebarátkozhatok.
Ismertetném a helyzetet. Misty Moon vagyok, ahogy a többiek hívnak: a lúzer. Sosem voltam barátkozós típus és elég visszahúzódó is vagyok, így nincsenek oda értem. Számukra láthatatlan vagyok, csak akkor figyelnek rám, ha valakinek szívni kell a vérét.
Unottan kinyitottam a szekrényem, amiből egy halom füzetlap hullott ki. Tipikus én: a fél szekrényem kiborult, én pedig amíg ezzel szórakozom lekésem a buszom.
Nem foglalkozva vele kivettem a táskám a szekrényből, amit a vállamra csapva, elhagytam a sulit.
[...]
Az iskola melletti buszváróban vártam a 14:25-ös buszra, amikor leparkolt a suli előtt egy hatalmas fekete limuzin. Értetlenül néztem az autót, de nem volt sok időm ezen gondolkodni, mert megjött a fuvarom.
Felszálltam rá, majd beültem a sulira néző oldalra. Továbbra is a limuzint figyeltem, amiből kiszállt egy velem egykorú, barna hajú srác, majd felbaktatott a lépcsőn, egyenesen be az épületbe.
Előkotortam a táskámból a fülhallgatóm, bekapcsoltam egy random számot és ezzel el is voltam hazáig.
[...]
- Szia Anyu! - vonultam át az előszobából a konyhába, ahol épp anyám sürgött-forgott.
- Szia drágám! Lasange-ét készítek!
- Azt látom. - bólintottam. Anyám csapnivaló szakács, de értékelendő, hogy próbálkozik.
- Milyen volt a suli? - állt a gáz elé és kevert meg valamit.
- Lesz egy új osztálytársunk.
- De jó! Fiú vagy lány?
- Még nem tudom. Jövőhéten kezd.
- Próbálj meg barátkozni vele!
- De nekem jó egyedül is!
- Misty, barátokra van szükséged! Tinédzser vagy! Kell valaki, akivel megbeszélheted a dolgaidat!
- Itt vagy te!
- Valaki korodbeli! Édesem, én természetesen meghallgatlak, de nem tudok mindenre megoldást találni! Barátokat kell szerezned!
- Ahogy akarod. - hagytam rá. Fölösleges vitatkoznom vele.
- Felmegyek a szobámba. - hajtottam le a fejem.
- Rendben kincsem! Ha kész a kaja, szólok!
A telefonomat előkapva felszaladtam a szobámba, majd a táskámat a fotelbe dobtam és eldőltem az ágyon.
Nem mintha érdekelne, de felmentem facebookra. Az osztálytársaim épp Veronica bulijáról cseverésztek az osztálycsoportba, így ha akartam, ha nem, láttam az egészet. Nem léptem be a csetbe, nehogy meglássák, hogy online vagyok.
Elmerültem a gondolataimban, amikor anyu váratlanul benyitott a szobámba, mire ijedtemben eldobtam a telefont.
- Apád most hívott. Hétvégén ráér, azt mondta, ha van kedved ugorj át hozzájuk.
- Azokhoz? - ráztam a fejem.
- Hozzájuk. Az apád. Ideje lenne elfogadnod, hogy új családja van.
- És mi van, ha nem akarom elfogadni? Üzenem neki, hogy nem megyek sehova! - fontam össze a kezem a mellkasom előtt.
- Misty... - jött volna be a szobámba, de elfordítottam a fejem.
- Most kérlek hagyj egyedül.
Anya egy szó nélkül kiment, én pedig újból a telefonomba merültem.
Miközben elhajítottam a telefont, véletlenül megnyitottam az osztálycsetet, így elémtárult az egész beszélgetés. Ezt persze mindenki észrevette és jöttek is a gúnyos üzenetek.
"Mi van nyomi, hallgatózol?"
"Ledobtad Harry Potter láthatatlanná tévő köpenyét és online-ba váltottál?"
Erre jópár röhögő emoji érkezett, majd egyre többen írtak, teljesen eltérve a bulitól.
"Kimászol a barlangodból és idetolod a segged a buliba?"
"Inkább ne. Tök gáz lenne." - "fejtette ki a véleményét" Jasmine.
"Voltál már egyáltalán buliban valaha?" - kontrázott Dave.
"Ugye most viccelsz?" - villant fel Eric neve.
"Jogos. Mit is gondoltam." - válaszolt David pillanatok alatt.
Hirtelen megjelent az elérhető emberek neve között Veronika is, és már csatlakozott is a beszélgetédhez.
"Miért is beszélgettek erről a ribancról? Az égvilágon senkit sem érdekel, sem ő, sem a nyomorúságos élete. Már ha lenne neki." - Veronika beszólása kapott pár röhögő fejet, de semmi egyéb reakció.
"Dave, ugye jössz a bulimba?
"Ha beengedsz...;)"
"De hozz óvszert!"
"Grr!" - nem sok kedvem volt azt olvasni, hogy hogyan fognak dugni, ezért inkább kiléptem a beszélgetésből és letettem a telefont.
Unatkoztam, nem volt mit csinálnom. Lúzer vagyok, de azért nem stréber. Nem írok pénteken lecót.
Mivel már nem sokáig bírtam tétlenül, lementem anyához.
- Pont jókor jöttél. Elkészült a lasange!
- De jó! - fintorogtam, amikor nem figyelt rám. Gyorsan megterítettem és már ehettünk is.
- Csak ne légy olyan borzasztó! - motyogtam, mielőtt bekaptam volna az első falatot.
Kisebb hányinger kerülgetett, borzalmas íze volt. A húst el lett sózva, valamint egy picit oda is égett. A tésztalap nem főtt meg eléggé, szinte ropogott a fogam alatt. Szerintem ennek nem így kellene lennie.
Lassan rágva nyeltem le a kaját, miközben anyu falta az egészet. Úgy látszik neki ízlik. Velem lehet a baj...
