Kedd, első óra: Testnevelés.
A hajamat babrálva lementem a tesi öltözőbe, ahol az osztály lány tagjai már tesicuccban pletykálgattak.
Az érkezésemre mind felkapták a fejüket és figyelemmel követték, ahogy leteszem a holmimat.
Kínosnak mondható csend állt be, csak a lélegzetvételeket lehetett hallani, valamint azt, ahogy leejtem a telefonomat, mert megfeledkezem arról, hogy a padra raktam és amikor rádobtam a tornaruhám, az lelökte onnan.
Óvatosan rájuk emeltem a tekintetem. Még mindig engem néztek. Lassan szedelőcködve elhagyták az öltözőt, így egyedül maradtam.
[...]
- Sorakozó lányok! Gyerünk, gyerünk! - fújt bele a sípjába Mrs. Watson.
- Veronica, jelents!
- Tanárnőnek jelentem, nem hiányzik senki! - húzta ki magát.
- Rendben! A kézilabda pályán 10 kör futás! - fújt bele újból a sípjába.
Nyáltenger terítette be az arcom, így undorodva letöröltem a fejem és futásnak eredtem.
A fiúk a leláton várakoztak a tanárukra és minket néztek.
Shawnra pillantottam, aki mosolyogva figyelt engem. Összetalálkozott a tekintetünk, mire szégyellősen elkaptam a fejem és a cipőmre pillantottam.
1. kör.
Már a második köröm felénél jártam, amikor valahonnét a nevemet hallottam. A hang irányába kaptam a fejem.
A lelátón Dave és Mike beszélgettek rólam, nem messze tőlük Eric és Chriss pedig röhögtek valamin. Shawn a tanár úrral társalgott valamiről, amit Lasley figyelmesen hallgatott.
Hirtelen Dave tekintét éreztem magamon, majd Mike elismerő pillantását.
- Hé, Misty! - kiabáltak le.
2. kör
Próbáltam figyelmen kívül hagyni őket, de addig ordítoztak, amíg végül muszáj volt odanéznem.
- Beszerezhetnél egy rövidebb nadrágot! Jobban mutatna benne a segged!
Éreztem, hogy a fejem lángra lobban, amikor Veronica állt meg a fiúk "alatt" és a nevetését elfolytva így szólt:
- Azt akarjátok, hogy elhányjam magam?
Erre mindenki felnevetett. Még Shawn is. Pedig már épp kezdtem azt hinni, hogy Ő más lesz.
- Lányok! Kicsit gyorsítsatok a tempón, még egy halom feladat vár ránk! - kiáltotta el magát Mrs. Watson.
- Fiúk! Irány a pálya! Dave, menj előre! - adta ki parancsot a fiúk tesitanára.
A sírás kerülgetett.
Már megszoktam, hogy oltogatnak és figyelmen kívül hagyom őket, de ez most más volt. Ezt nem tudtam lenyelni.
- Tanárnő! - futottam a sípoló szörnyeteghez - Nem érzem túl jól magam.
- Ülj le Misty. Ha bármi van, szaladj a mosdóba. - bólintott rám és odasétált az időközben végzett lányokhoz.
- Álljatok körbe! Claire tartja ma a bemelegítést. Mehet.
[...]
Egy ideig néztem, ahogy a lányok tornáznak, de aztán meguntam és kimentem a mosdóba.
A WC-re huppanva egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Majd még egy. És még egy. És így tovább.
