Nem sok kedvem volt visszamenni órára, de tudtam, hogy muszáj.
Mikor beléptem a terembe, Eric épp a táblánál állt és egy geometriai feladatot oldott meg. Vagyis csak akarta.
- Misty, menj a helyedre! - pislogott rám a tanárnő, aztán visszafordult Erichez.
- Eric, utoljára mondom, hogy nem kilencvenhárom az eredmény! - masszírozta meg az orrnyergét.
- Több mint tíz perce szendved azzal a nyavalyás feladattal. - suttogott Shawn - Kb. mióta kimentél. Minden oké? - nézett rám aggódva
- Igen. - válaszoltam és megint felgyorsult a szívverésem.
- Csendet! - pillantott ránk Mrs. Norman - Aki beszélget, szintén kijön a táblához és megold egy feladatot!
Sírí csend lett, még Eric is befogta.
- Menj a helyedre, reménytelen eset vagy! - lesett bele a könyvbe a tanárnő, majd körbenézett a terembe.
- Shawn, gyere ki és old meg a feladatot! - mutatott a táblára.
Kiment, gondolkodott egy kicsit, majd már be is fejezte. Felírta a táblára az eredményt és már vissza is ült mellém.
- Helyes! - bólintott elégedetten Norman - Úgy látszik van olyan az osztályban, aki érti is a matekot! Olvassátok el a negyvenharmadik oldalt!
- Nem vagytok jók matekból? - szólt halkan Shawn, miközben felém fordult.
- Nem. - szuggeráltam a negyvenharmadik oldalt. Nem tudtam olvasni, a közelsége teljesen elterelte a figyelmemet.
[...]
Az óra további része feladat megoldással telt, így nem volt szükség a tankönyvre, csak a matekfüzetre és egy tollra.
A kicsengő életmentően hatott, szinte rohantam volna ki a teremből. Kell egy kis friss levegő.
A többiek a teremben maradtak és körbe rajongták Shawnt. Az évfolyamtársaink is tudomást szereztek róla, így hatalmas tömegek tolongtak a tantermünk bejáratánál.
A becsengő után sem volt nyugalom, alig akartak elmenni.
- Shawn! - kiáltott át a terem egyik végéből a másikba Chriss - A srácokkal leugrunk a pályára passzolgatni egy kicsit. Van kedved jönni?
- Persze. Ugye nem gáz, ha jön a személyi testőröm? - nevetett fel kínosan, miközben elengedett egy ellenálhatatlan félmosolyt. A lányok erre egy egyöntetű sóhajjal reagáltak.
- Beszáll a játékba? - nevetett fel Chriss is.
- Ki nem hagyná! - vágta rá Shawn.
- Akkor jöhet. Megengedem. - folytatta Chriss.
- Mi is megyünk! - pislogott a műszempilláival Veronica.
- Dehogy jöttök! - rázta a fejét értetlenül Eric.
- Dehogynem! Dave, mondd meg nekik! - nyafogott.
- Nem jössz. - vont vállat és összeröhögött valamin Ericcel.
- Barmok! - dobbantott a lábával, majd a körmét kezdte el nézegetni.
- Ő mindig ilyen? - zökkentett ki a gondolataimból Shawn.
- Többnyire. De azért tud rendes is lenni. - Miket beszélek!? Ő maga az ördög!
- Te is lejössz?
- Mi? - pislogtam rá.
- A pályára. Lejössz? - mosolygott rám.
- Dehogy. - hajtottam le a fejem.
- Pedig klassz lenne. - Tényleg ezt mondta, vagy csak képzelődök?
- Jó napot osztály! - jelent meg az ajtóban Mr. Freeman, a történelem tanár - Lássuk ki felel ma... - csapta le a naplót az asztalra és végig lapozta a névsort.
- Misty Moon. - keresett a tekintetével - Táblához.
- Öhm. - húztam el a szám - Tanár úr kérem, én nem tanultam. - motyogtam.
- Hogy tetszett mondani? - vonta fel a szemöldökét.
- El... Elnézést kérek. Nem tanultam, tanár úr. - hajtottam le a fejem.
- Egyes! - írta be a naplóba - Következő! - lapozgatta a naplót - Hmm... Milan Wring.
Milan felállt, kisétált a táblához és belekezdett a mondandójába.
