Egy Vers Minden Napra

Fájdalmas szenvedés

Észrevétlenül lelkembe fúródott
S örökre szívem mélyébe záródott
Testemet száz rozsdás késsel döfte át
Véremből töbször követelt repetát

Elmém bezárta egy sötét szobába
S Elvesztem a múlt sűrű homályába
Lelkem marka örök rabjává tette
Mint a madárt ki szárnyait vesztette

Nyakamra tekert egy hosszú kötelet
Lassan éltem át mint egy hideg telet
A végét egy hamis mosollyal zártam
Hiszen csak e szenvedés végét vártam