Egy Vers Minden Napra

Tél

Szél sodorja a nyarat
A levelet s a tavat
Eső csapkodja a tetőt
S a rég kiszáradt mezőt
A fák fagyos csonttá válnak
S a madarak is rég messze szállnak
Hamar bújnak elő a csillagok
És elszálnak a meleg illatok
A házakban a kályha tüze villan
S kertben fehér fény csillan
A parkban nincs már szerelem
Csak könny az elhagyott szemeken
Nincs már az utcán nevetés
Csak a hosszú, fekete temetés
Nem látni a napot az égen
Hisz a nyár már elmúlt, régen
Csak egyetlen egy valami tombol
A fájdalom, mi mindent lerombol