Egy Vers Minden Napra

Végső nyugalom

Szüntelen fájdalom mi belül éget
S nem tudom hogyan vessek ennek véget
Fekete füstjével mindent eltakar
S még mindig nem tudom hogy mit akar
Vérem által szabadságát kínáltam
De ezzel rabszolgájává váltam
Egy sötét szobába zárt a világtól
Akár egy szerető anyát fiától
Lassan emésztett mint vasat a rozsda
És emlékeim örökre elmosta
Végül feladtam a fájdalmas harcot
És elfogadtam a büszke kudarcot
Mostmár álmaimban senki sem zavar
És végre virággal teli föld takar
▶✝◀

By: Kovács Ádám