Egy Vers Minden Napra

Feledés

Egy kopott szék áll a szobában
Szinte már nem is látszik a homályban.
Nem látszik, hisz feledik
Korhadt testét a múltba temetik.

Kopott a szék kopott
Melyet már száz ember súlya nyomott.
Pihentette, s halgatta a lelkek dalát
Miközben várta a lassú és rideg halált.

És most itt ál a szék a csendes szobában
Az idő emésztő porában.
Nem használja őt már senki
Így már csak a halál előtti visszhangokat
zengi.

By:Kovács Ádám