Egy Vers Minden Napra

A sárga csillag verse

Sötét, hideg az éjszaka
S megint érzik a vér szaga
Oly fekete e sivár tábor
Az menekül csak ki bátor
Arcom kék folt borítja
S lábom egy rongy szorítja
Lövések hada szeli az eget
Ártatlanon ejtve a mély heget
Itt ember kiútért hiába kutat
Hisz drót fedi be az utat
Itt a boldogság elmúlt régen
Nem száll madár a fekete égen
Kiszökik a kamrából a gáz
Sa sikolytól a hideg kiráz
A csont, hegyet formál a testen
Mint vakondtúrás a virágzó kerten
A munka késő estig húzódik
Addig míg az egész test meg nem zúzódik
Várjuk mikor nyílik ki az első virág
S ment meg minket a nagy világ
Nap mint nap nagyon félünk
S nem tudjuk hogy meddig élünk
E sárga csillag örökre sebet hagy
S a szenvedés a szívem mélyébe fagy
De ha túlélem büszkén megyek el
És többé sohasem esek el

(Kovács Ádám)