A Regalia meséje/befejezett/

6.rész

Igen. Éreztem Yato puha párnácskáit az enyéimen. De nem mondanám vidám csóknak. Sőt, szomorú volt és elkeserítő. Ugyanis még mindig sírt, de nekem is megeredtek a könnyeim. Nem tudom mi váltotta ki belőlem őket, de abban a percben szomorúnak éreztem magam. Valahogy fájt arra gondolni, hogy ő Hyorit szereti. Mert bizony őt szereti. Látom rajta, ahogy ránéz, beszél vele vagy éppen hozzá. Nem hittem soha, a romantikus történetekben. Nincs olyan, hogy örök szerelem. Nem létezik. Mindenki kimondja teljesen felelőtlenül, nem is gondolva arra, hogy a másiknak micsoda fájdalmat okoznak.
"Szeretlek"
Egyszer az életben, minimum kimondja mindenki. Annyi más nyelven, annyi más országban, de kimondja. Mindegy, hogy egy német ajándékoz meg az "Ich liebe dich"-el vagy egy orosz a "Ya jlublju tebja"-val. Teljesen mindegy. Sokan nem hiszik, de a fájdalom él. Kinyújtja a kezét és beléd mélyeszti a karmait*. Erre tudtam csak gondolni, a csók alatt. Valahogy szomorúságom, átcsapott dühbe. Hogy jön ő ahhoz, hogy játszom velem?! Ki ő ahhoz?! Ikit szereti, de nekem picsog? Hogy gondolja ezt?! Aztán még van pofája lesmárolni! Persze, elképesztő emeberke(illetve istenke, de jelen pillanatban marhára mindegy), de ez nem ok arra, hogy játszon mások érzéseivel. Aztán amikor megéreztem, hogy nyelvév bejutást kér, elgurult bennem a pirula. Úgy ráharaptam a nyelvére, hogy csuhajja. Persze, ő azt hitte szenvedélyből teszem, de köze nem volt a valósághoz. Úgyhogy, amíg nem zártam össze a fogaimat, gyorsan bejutott. Eddig is éreztem a könnyeit, de most aztán egyenesen a számba folyt a sós folyadék. Nem csináltam semmit. Nem tudtam. Puha, kicsit izzadt kezeivel olyan szorosan fogott, hogy a beleim újból veszélybe kerültek. Így csak hagytam, hogy tegye azt, ami neki jól esik. Csinálja csak. Tipikus passzív-agresszív magatartást mutattam. Ha ennyire nem érdekli, az hogy mit érzek, akkor csinálja csak. Ha ennyire leszar, tegye csak. Elvégre csak neki fájhat valami, ugye? Eszelős kis kuncogás hagyta el a számat. Yato meglepetten nyitotta ki a a szemeit és ereszkedett el kicsikét a számtól. De nem ám azért, hogy esetleg odafigyeljen másokra, dehogy is. Csak saját magával törődik. Mivelhogy levegőért engedett el. De amint látta, hogy nincs bajom, abban a szent minutumban, tapasztotta vissza ajkait az enyémre. Nah, csináld csak. Szarj le, magasról nagy ívben. Jóvanazúgy, nemde? Elvégre egy shinkinek, MINDENBEN az istene mellett kell álljon. Szorítása megerősödött és kezei lecsúsztak a hátamról a derekamra. Az ölébe rántott, mire köpni, nyelni nem tudtam. Mondjuk ez ebben a helyzetben nagyon szerencsés volt. Hogy képzeli?! Nem elég, hogy engedéj nélkül csókolt meg, de még azt is elhiteti velem, hogy szeret. Yato folytatta és folytatta, de olyannyira belemerült, hogy azt se vette észre, hogy kicsurog a nyálunk. A gondolatok kergették egymást a fejemben. Miért jó ez neki? Miért csinálja ezt velem? Mit vétettem, hogy ezt érdemlem? Mit vétettem az égieknek? Bár ez jelen pillanatban nagyon irónikus. Elvégre, egy Istennél csókolózom. Illetve ő csókol, én meg hagyom. Újra el kezdenek folyni a könnyeim. De most csak pár csepp. Yato elengedett, majd a szemembe nézett. Másodpercekig, percekig csak néztünk egymás szemébe és lihegtünk. Majd Yato megköszörülte a torkát és megszólalt:
-Haru........mond csak.......milyen volt?

Hello!
Aki nem látta az animét, esetleg nem ismeri annak elmondom, hogy az izézet(ami mögött a kis csillag volt) az a Free! című animéb van.
Oyasumi by Bella