A Regalia meséje/befejezett/

8.rész

-Na, először is!-kiáltottam harciasan.-Mit vettél?-mutattam Kollégára. Ő felnevetve megmaszíroszta az orrnyergét.
-Nagy meglepetésünkre kenyeret nem vettem, viszont CSÁSZÁR-ezt a szót külön kihangsújozva-zsemlét azt vettem a kis éjjel-nappaliban. Aztán van itt mééééég....őőő-kezdett turkálni a zacskóban-tojás!-mutatta fel büszkén az előbb említett, baromfi terméket.(Gomene, nem tudtam mást kitalálni a szóismétlés kikerülésére😅 szerk.)
Újabb hosszú várakozás után kikerült a zacsiból három doboz tej, szalámi, sonka, paprika, majd egy kiló csirkefarhát is. Yatoval csak álltunk és néztünk, mint hal a szatyorban, meg Rozi a moziban.
-Hátttt....,oké?-mondta Yato. Kolléga ránézett és megforgatta a szemeit.
-Ezt most kérdezed vagy mondod? Mert nem mindegy....-szólalt meg azután, miután majd kiesett a szeme a forgatástól. Én csak fújtam egyet és legyintettem. Szerény véleményem szerint édes mindegy a beszélő szándéka, ebben a helyzetben. Viszont olyan szinten korgott annak a kettőnek a gyomra, hogy sóhajtottam.
-Na, drága, piciny gyermekeim! A hasatok lesz a következő harang, ezért csinálok nektek rántottát. Azt mindenki szereti. Aki meg nem, az éhes marad.-majd szavaimhoz hűen, neki álltam megmosni hat tojást. Kolléga és Yato csak nézte, hogy mit szorgoskodom itten villámgyorsan. Rucc, olajat a serpenyőbe, ráborítom a felvert tojást, éééés Yato odanyúl a tűzhelyhez. Kollégával diszkréten egy békához hasonlítottunk, Yato meg üvöltözött, hogy "AZTAPI**ADEFORRÓ!!!". Most mit várt? De most komolyan. Azt, hogy nem lesz forró?
-Na, nyugszik a beteg!-ordítottam rá. Megállt az ujját a szájába téve, és nézett rám a (veszekedéstől függetlenül, még mindig világszép) kék szemeivel.-Nah, végre.-fújtam ki a levegőt a tüdőmből.-Gyere ide, bekötöm neked. De, hogy gondoltad azt, hogy nem éget meg?-dünnyögtem. Ő egy kicsit közelebb jött, majd felállította velem szemben a követeléseit.
-Közelebb megyek, HA-emelte ki, én pedig karba fontam a kezeimet a mellkasom előtt. Segítem akarok neki, és még neki vannak feltételei. Beszarok.-adsz rá gyógypuszit is.-fejezte be a mondatot, nekünk meg Kollégával kidüllett a szemünk.
-MICSODA?! Te megőrültél?!-kiáltottunk rá majdnem egyszerre, Kollégával.
-Micsoda összhang.-morogta az orra alá Yato.
-Itt próbálok neked segíteni, te meg ilyeneket kérsz. Hát, ez nem igaz. -akadtam ki teljesen, majd megéreztem azt, hogy valami füstöl. Akkor esett le, hogy a rántotta az. Villám gyorsan megfordultam, és megigazgattam. Mivel már eléggé megsült, úgy voltam vele, hogy lekapcsolom a tűzhelyt.
-Akkor nem segítesz?-kérdezte kiskutya szemekkel Yato.
-Gyere ide, te akasztani való.-sóhajtottam. Ő elégedetten odajött, hozzá nyomott a konyhapulthoz. Érzetem magamon meleg leheletét. Kolléga motyogott valamit vörös fejjel, az arcátlanságról, meg a sürgős találkozójáról valami Kazumával(már ha így hívják). Ott hagyott engem, a konyhapultnak nyomva ezzel a galád istennel. Nem csak a konyhában. HANEM AZ EGÉSZ LAKÁSBAN! Meg tudtam volna folytatni egy mokkáskanálnyi vízben. Yato közelebb nyomta magát hozzám. Nekem full vörös volt a fejem, mivel éreztem a nos, hát.....a sátrát.
-Nos, Haru. Hol a puszim? Vagy kérhetem máshova is?-suttogta.
-Ho-hova t-te k-kis sz-szemét?-kérdeztem szintén suttogva.
-Sokmindenhova szeretném, de megelégszenek most csak a számmal.-hajolt közelebb. Én már nem tudtam volna hova tolni a fejem, kiszakadás nélkül, úgyhogy hátra hajtottam. Yato ráhajolt a nyakamra és mélyen beszívta az illatomat.
-Nah, Haru. Adod vagy sem?-suttogta rá a nyakamra. Megborzongtam.
-Ha engeded visszahajtani a fejem.-nyögtem. Hagyta, hogy visszahajtsam, majd odahajolt, világosan jelezve, hogy innentől kezdve már, az én reszortom. Közelebb hajoltam, majd egy gyors puszit nyomtam VOLNA a szájára, ha nem ragadja meg a fejem, a két puha tenyerével satuként fogta a fejem. Ez nem olyan volt, mint a reggeli. Ez most...másabb. Az vágyakozással teli, míg ez gyengéd és szerelmes. Erre a gondolatra nagyot dobbant a szívem. Lehet, hogy nem is szereti Ikit? Rosszul láttam volna? Most azonban én nyújtogattam a nyelvem. Ő ezt a leghatalmasabb örömmel vette. Hosszú percekig csak álltunk és csókolóztunk. Én a nyaka köré fontam a kezem. Annyira belendültem, hogy fogtam magam és elaraszoltam a tűzhelytől, egy sima konyhapulti részre, és egy kis ugrással ráültem.
-Miért vagy ennyire heves, amikor reggel elküldtél?-lihegte a fülembe Yato, miután elváltunk.
-Nem is tudom......nem tetszik?-kérdeztem szakadozva a levegő hiánytól.
-Szó sincs róla. Csupán meglepett.-sisegte a fülembe. Majd újra nekem esett. Ezt a kemény egy percet, amit a másik ajkai nélkül töltöttünk, alig élte túl. Belekuncogtam a csókba, ha erre gondoltam. Újabb percek teltek el, míg nem kaptam levegőt. Nem akart elengedni, ezért kompromisszumot kellett kötnünk. Hátra hajtottam a fejem, így tökéletes rálátást biztosítva neki. Ránéztem. Ő csak megkövülve bámulta a fehér bőröm.
-N-ne bámulj! Ez olyan kínos.-kiáltottam rá zavaromba. Ő azonban csak elmosolyodott.
-Gyönyörű vagy.-suttogta.-Sokkalta szebb vagy Hyorinál. Akármit hiszel, akkor is téged szeretlek.-suttogta a fülembe. A szívem hevesen dobogni kezdett.
-Komolyan?-kérdeztem halkan. Ő azonban csak halkan nevetett.
-Persze, butus. De ha akarod elmondom újra. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.-nevetett rám.
-Ilyen rövid idő alatt, nem lehet beleszeretni senkibe.-suttogtam halkan.
-Hát.....nekem valahogy sikerült.-mosolygott rám.-De nem hajtottam be azt a finom, kis nyakacskát.-vigyorodott el szélesen. Én elpirultam, de abban a pillanatban neki esett a nyakamnak. Szerintem az összes létező fagyi evő, technikát alkalmazta rajtam. És Haru, mit csinált? Természetesen nyögött és élvezte. Nos, amit utána csináltunk, az csak rám, rá és a konyhapultra tartozik. Mit ki nem lehet kihozni egy rántottából és egy égési sérülésből.

Nos, drága gyermekeim. Úgy döntöttem, hogy befejezem a könyvet. DE, hogy érezzétek a törődést, lesznek ilyen kis speciálok, amiket egymástól függetlenül rakok ki. Plusz elkezdtem egy másik könyvet is, aki látta a Kuroko no basukét, annak mondom.Köszönöm, a 293(úristen, még kimondani is varázslatos) megtekintést, azt a 39 voteot, és pár pici kommentet, amit adtatok. Köszönöm!
Oyasumi és sayonara by Bella