Elfeledett szerelem [teen wolf FF]

7.

Egy hét telt el, mióta nem láttam Dereket. Nem tudom mit érzek. Kicsit mintha visszajöttek volna a régi érzések, de az lehetetlen, hisz nagyon sok éve már, hogy utoljára láttam. Minden esetre ő is nagyon megváltozott, ezzel arra célzok, hogy kibaszott szexy lett.

Scott látta, hogy még mindig letört vagyok, ezért kitalálta, hogy elmegyünk bulizni. Nehezen tudott csak rávenni, hogy menjek, hisz a múltkori buli is eleg érdekesen végződött.

A szórakozohelyen nagyon jó hangulat uralkodott. Mikor beértünk épp a kedvenc zeném szólt, így Lydia karját megragadva egyből a tancoló tömegbe vetettem magam.
Helyes pasiból is jó sok volt, még sem tudom számolni hányan hívtak meg egy-egy italra, de valahogy folyton Derek járt az eszembe, így rá se néztem egyikre sem.

Kb 3 óraja voltunk már a szórakozóhelyen és én kimerültem. Így hát szóltam Scottnak, hogy haza sétalok.
El is indultam. Jó volt végre a csend  és a sötétség, most kapcsolódtam ki igazán. Nagy szerencsémre most nem találkoztam a múltkori sráccal, de azért nagyon megfigyeltem a szembejövő alakokat. Egy kis utcán vezetett keresztül az utam, amiben egy nagy, gyárra hasonlító ház állt. Néztem egy darabig, mire felismertem, hogy ez Dereké.

Nemtudom mi vezérelt idáig, de azon kaptam magam, hogy az ajtaja előtt állok. Kopogtam de nem jött válasz.
Megpróbáltam egyre hangosabban, de akkor se jött senki ajtót nyitni.
Csalódottan visszamentem az utcára és tovább indultam.
Az erdő mellett vezetett el az utam, ahol fájdalmas nyöszörgéseket hallottam.
Láttam egy alakot kicsit beljebb a fák között a földön feküdni. Egyből odarohantam. Derek volt az, tiszta vér volt és már alig volt magánál.
- Derek..jézusom mi történt veled? - Ő erre nem szólt semmit csak segítség kérő tekintettel nézett rám. Én a nyakam köré raktam egyik karját és nagy nehezen felállítottam, majd lassan elindultam vele a haza felé, ami szerencsére csak két utcányira volt, de így is fél óraba telt odaérni.
Mikor beértünk a lakásba, adtam neki fájdalom csillapítot, amitől valamivel jobban lett. Azt tudni kell rólam, hogy orvosnak tanúltam, mivel kesőbb anya nyomdokaiba akarok lépni.
Felültettem egy asztalra, hogy jobban eltudjam látni a sebeit, viszont ehhez le kellett vennem róla a pólóját. A szavam is elállt és nem csak a brutálisan kinéző seb, hanem a csodás felsőteste latványától is.

Az izmai meg voltak feszülve a fájdalomtól.
- Merre vannak a kötszerek?- Kérdeztem félénken.
- Fürdőszoba, legfelső polc - Nyögte ki.
Gyorsan elszaladtam a kötszerekért és találtam közben szerencsére fertőtlenítőt is, amiből egy vattára öntöttem, majd a seb fölé tartottam.
- Ez most fájni fog, de muszáj kitisztítanom a sebet. - Mondtam és a sebhez érintettem a vattát, mire Derek felüvöltött és a szeme színe pirosra váltott. Kicsit megijedtem, majd hirtelen ötlettől vezérelve a füléhez hajoltam és halkan belesuttogtam - Nyugodj meg kérlek-Ezutan nyomtam egy lágy csókot az arcára. Mikor elhajoltam láttam, hogy a szemei csukva vannak es az izmai sincsenek mar megfeszülve.
Hosszú idő után végeztem a sebek kitisztításával és bekötésével. Ezután Dereket a kanapéhoz kísértem és lefektettem.
- Moe- Kezdte hirtelen, és a sejmes hangjan kiejtett becenevemre egyből fel kaptam a fejem-Köszönöm, hogy itt voltál velem.- Mondta lassan lecsukódó szemekkel. Halványan elmosolyodtam, majd az ajtó felé vettem az irányt, de Derek megállított.
- Moe kérlek maradj velem!-Mondta kétségbe esett hangon.
Most már nem tudtam elrejteni a mosolyomat.Lefeküdtem a vele szemben lévő kanapéra és csak néztem őt, amég el nem nyomott az álom.