Elfeledett szerelem [teen wolf FF]

10.

Reggel mikor felkeltem Sophi épp takarított. Először nem nagyon értettem miért takarít nálunk, de aztán elmagyarázta, hogy unatkozott szóval nem volt jobb dolga. Miután a fél házat kitakarította, közölte, hogy mennie kell, de este jön vissza.
Miután egyedül maradtam otthon elhatároztam, hogy elmegyek a plázába venni pár ruhát. Kisétáltam a busz megállóba, szerencsére pont jött a busz. Még 5 megálló volt a plázáig, mikor egy hangos fukkanást hallottam és a busz leállt. - Sajnálom, de a busz nem közlekedik tovább, lerobbantunk!- Közölte a sofőr. Na remek...Körülnéztem hol is vagyok és rájöttem, hogy pár sarokra Derek házától. Látni akartam őt...Nem is tudom mi ütött belém, de azon kaptam magam, hogy az ajtaján kopogtatok. Kb 3 perce kopoghattam, mikor kinyílt az ajtó és egy szőke lány jelent meg törülközőben...Lefagytam..Ezt nem hiszem el! Dereknek barátnője van?
Meg sem vártam amég a lány megszólal, sarkon fordultam és elfutottam. Nem tudtam merre megyek, csak futottam és futottam. Miért fáj ez ennyire? Bele lehet szeretni egy emberbe ilyen gyorsan? Gondolatok milliónyi cikáztak a fejemben és mind Derekről és a szőke csajról szólt. Azon kaptam magam, hogy az erdőben vagyok. Lerogytam a földre és nem tudom miért, de sikítottam. A hangom más volt, mint egy normális sikítás, sokkal erősebb. Óriási szél támadt, a fáj elhajoltak és az avar kavarogva repült fel a földről, majd egy hatalmas villám csapott bele pont előttem a földbe, ami annyira megijesztett, hogy abba hagytam a sikítást és már csak a könnyeim hullottak. Körbe néztem, szélcsend volt és az égen egy felhőt sem lehetett látni. Nem értettem mi történt. Az egész testem remegett, de még is...erősnek éreztem magam. Felkeltem a földről és haza sétáltam. Este megérkezett Sophi és elmeséltem neki a történteket. Ő lefagyott, majd átrohant a másik szobába és azt hiszem felhívott valakit telefonon. Mikor letette, megragadta a karom és elkezdett kifelé ráncigálni a házból. -Velem kell jönnöd! Gyorsan!!- Mondat és már be is ültetett a kocsijába.

Az erdőhöz mentünk, ahol meglepetésemre Scott várt ránk. -Hogy hogy haza jöttél?- Kérdeztem tőle. -Moe majd később megbeszéljük, most gyere- Válaszolta a bátyám, majd elindult befelé az erdőbe. Mi Sophieval követtük. Egy tisztásra értünk, ami tele volt csuklyás alakokkal, ha jól láttam mind nő volt. Az egyik köpenyes felénk közeledett. -Moe kérlek meséld el mi történt ma veled.- Szólított meg a nő. - Honnan tudja a nevem?- Néztem Scottra, de ő már egy másik nővel beszélt. Semmit nem értettem...A nő leültetett egy padra és figyelmesen hallgatta, ahogy részletesen beszámolok neki a ma történt dolgokról. Miután befejeztem ő felállt, rám mosolygott és oda ment Scottékhoz. Én követtem.
- Jól sejtettétek, közénk való. - Mondta. - Na jó! Elég!- Kiabáltam rájuk. Elegem volt abból, hogy nem értek semmit. - Most azonnal mondjátok el mi folyik itt!- Miközben ezt kimondtam a szél ismét feltámadt és az ég dörögni kezdett. -Elég!- Kiáltott fel a nő, ami kizökkentett az idegességemből. A szél elállt.-Mi történik velem?- Kezdtem most már sírni. - Monica..Tudom, ezt nehéz lesz felfognod. Boszorkány vagy.- Közölte a titokzatos nő teljes nyugalommal. Lefagytam. -A szél és a vihar..az mind te voltál.- Folytatta. - Valószínüleg valami olyan érzelmi megrázkódtatáson estél át, ami előhívta az erődet. Mi nem tudunk neked segíteni, hogy ezt megtanuld kontrollálni...De a városon kívül van egy iskola. Természet felettiek iskolája. Elintézzük, hogy te, a testvéred és barátai bekerüljetek oda. Ennyit tudok tenni. -Ezután a nő eltűnt a fák között.
Én csak álltam és köpni nyelni nem tudtam.