4.

2.2K 105 4
                                    

Mikor kinyitottam a szemem egy idegen helyen találtam magam. Olyan volt mint egy nagy raktár pár bútorral. Egy kanapén feküdtem, a fejem majdnem széthasadt. Lassan felültem, bár nehezemre esett. A tegnap estébol semmire nem emlékeztem onnantól, hogy odamentem a bárpulthoz.
Próbáltam felidezni az emlékeket, de nem nagyon ment. Mikor nagyjából kitisztult a fejem, felálltam és elindultam körülnézni, mert azért érdekelt, hogy hol vagyok, hogy kerültem ide.
Két ajtó vezetett kifelé a nagy teremből. Egy nagy kétszarnyú és egy pici. A kicsi felé vettem az irányt. Mikor közelebb értem láttam, hogy félig nyitva van. Bentről rántotta illat szállt kifelé és hallani lehetett a serpenyő sercegését is. Bedugtam a fejem az ajtón, csak most éreztem meg igazan mennyire éhes vagyok.
A látvanytól a lélegzetem is elállt..
A konyhapúltnál egy férfi állt, csak izmos hátát láttam, de már ettől elakadt a lélegzetem.
- Örülök, hogy felébredtél!- Szólalt meg hirtelen az ismeretlen.
- Remélem már jobban vagy, csináltam reggelit, egyél aztán hazaviszlek.- Mondta, majd szépen lassan megfordult és egy 1000wattos félmosolyt villantott rám. Én megszólalni nem tudtam, csak néztem a férfit és képtelen voltam levenni róla a szemem. Borzasztó helyes volt és valahonnan nagyon ismerős. Lassan az asztalhoz sétaltam és leültem, mire elém tett egy tál ételt. - Jó étvágyat! - Mondta. -Köszi - Csak ennyit tudtam kinyögni.
Miután megettem a reggelit, sokkal jobban ereztem magam.
- Hogy kerültem ide? - Kérdeztem a férfit.
- Tegnap este...bedrogozva találtalak egy szórakozohely előtt. Nagyon szarul néztel ki, szóval hazahoztalak.
- Köszönöm! - Mondtam és méllyen a szemébe néztem. Válaszul csak biccentett és ismét megvillantotta csodás mosolyat, ami láttán elpirultam.
- Gyere, hazaviszlek. - Mondta és elindult a nagy terem felé. Egyszer csak kivágódott a kétszarnyú ajtó és megláttam a bátyámat, aki üvöltve rontott be.
- Derek! Monica eltűnk!

Elfeledett szerelem [teen wolf FF]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora