Elfeledett szerelem [teen wolf FF]

11.

Két nap telt el a boszorkányos eset óta..Azóta csak a szobámban ülök bezárkózva, még enni sem megyek le. Nagyon sok minden kavarog a fejemben. Scott elmondta, hogy a gyülekezet (Akik az erdőben voltak) tud tanítani engem nyár vegéig, de utána el kell mennünk abba a bizonyos természet feletti suliba..Persze az jó, hogy velem lesz Scott, Lydia és Kyra, de nem tudom mi vár rám. Eddig azt hittem, hogy egy teljesen normális lany vagyok..most meg..boszorkány..hihetetlen.

Újra reggel van..a harmadik reggel az incidens óta. Már nagyjàból sikerült megemésztenem a dolgot, szóval ugy döntöttem, ma kilépek a szobámból. Az ajtóm nyikorgott ahogy kinyitottam és Scott már ott is termett...vérfarkas hallás...
Nem mondott semmit, csak megölelt és ebben az ölelésben minden benne volt. Éreztem, hogy szeret, hogy mellettem áll és megvéd bármi van.
- Csináltam neked reggelit!- Mondta vidáman és le caplatott a lépcsőn. Végre en is elmosolyodtam és utána mentem.
- Nem keresett valaki? - Kérdeztem Scottot reggeli közben. - Dehogy nem! Lydia és Sophie is itt voltak, de nem akartak zavarni téged. Szerintem majd hívd fel őket.- Mondta a bátyám. - És....Derek?- Kérdeztem félve. -Dereket azóta az este óta, mikor kiderült rólad a dolog nem láttuk..-Lefagytam. -De ő az alfátok nem? Tudnotok kéne róla! - Mondtam. -Igen, ez így van Moe..De Derek ilyen. Van, hogy hetekre eltűnik. Tele van titkokkal.- Ezzel be is fejeztük a beszélgetést.

Mivel már napok óta csak a szobámban aszalódtam, eldöntöttem, hogy elmegyek futni. Neki is indultam, jó érzés volt kiengedni a gőzt. Scott mondta, hogy mindig figyeljek rá, hogy nyugodt maradjak, hogy ne küldjek senkibe villámokat véletlenül, mint múltkor majdnem.
Már vagy fél órája futottam, mikor egy sikátorhoz értem, ahonnan halk nyüszítést hallottam. Megálltam. Valami azt súgta, jobb ha nem megyek oda, de még is...mintha valami láthatatlan erő húzott volna befelé a sikátorhoz.
Egy hatalmas fém kuka mögött láttam meg. Ott feküdt, egy fekete farkas. Minden csupa vér volt körülötte. A farkas rám emelte piros szemeit és ekkor tudatosult bennem mit is látok valójában és amilyen gyorsan csak tudtam, a sikátor másik faláig hátráltam. A szívem sebesen dobogott. Majd a farkas megremegett.....