Elfeledett szerelem [teen wolf FF]

8.

Reggel finom illatokra ébredtem. Derek kint állt a konyhában és palacsintát sütött. Elmosolyodtam a látványon, majd leültem az egyik székre. Nem szóltam semmit, tudtam, hogy észre vett, hisz hallja a szívem dobogását és a lélegzet vételem.
-Jó reggelt Moe- Szólalt meg hírtelen. Úgy imádom az ő szájából hallani a becenevem😍
Miközben ettük a reggelit Dereknek be nem állt a szája. Kérdezgetett, hogy mi történt velem abban a 8 évben, amég nem voltam itthon, persze ő is elméselte. Jó érzés volt újra megismerni gyerekkori barátomat. Végre nem volt köztünk az a hideg feszültség.
- Lassan indulnom kell, Scott mar biztos aggódik, hogy hol vagyok.- Néztem szomorúan Derekre.
- Hazaviszlek! -Mosolygott.
Beültünk fekete kocsijába és már hajtottunk is keresztül a városon. Út közben is végig beszélgettünk, ha csönd volt közöttünk az sem a kínos fajta volt, hanem megnyugtató.
De egyben ijesztő volt ez az egész...éreztem, hogy újra térnek vissza a régi érzéseim iránta és ettől féltem a legjobban. Nem lehetünk együtt...még 2 évem van a suliból és ha újra felépül vissza kell mennem.
Derek lelassított, majd megállt a házunk előtt. Nagy meglepetésemre ő is kiszállt a kocsiból és egészen az ajtínkig kísert. Az ajtó előtt megállított és szoros ölelésbe húzott.
- Köszönöm, hogy vagy nekem - Suttogta a nyakamra. Vélaszul nyomtam egy puszit az arcára, amibe mintha kicsit belepirult volna..de biztos csak rosszúl láttam, Derek Halet nem lehet zavarba hozni ilyen könnyen.

Megvártam amég visszamegy a kocsihoz és beül. Felvette napszemüvegét, villantott egy félmosolyt, majd elhajtott.