Captain Arthur (P!England x Reader) 🇭🇺

2.rész

(név) lefektette a kardot a kovácsműhelyben egy asztalra, majd a fogadóshoz fordult. Nagyon kíváncsi lett azzal kapcsolatban, hogy ki is az a rejtélyes kalózkapitány, akitől a nő úgy retteg.

-Ki volt ez a kalóz? -tette fel a kérdést-

-Nem létezik, hogy még nem hallottál róla. -jegyezte meg a nő, mire (név) fejében bevillant az a gondolat, hogy lehet minden kalóz ismeri, legalább látásra azt a férfit, így lebukhat azzal kapcsolatban, hogy ő valójában nem is kalóz-

-Lehet hallottam róla, csak nem épp a kinézetéről. -próbálta magát menteni-

A nő sóhajtott, majd előkapott egy cigarettát az egyik asztal fiókjából. -A pali neve Arthur Kirkland, úgymond, a kalózok királya. Ha az ő ellensége vagy, akkor Anglia összes kalózát haragosodnak tudhatod. -szívott egyet a cigiből, majd folytatta- Általában mindig ide hozza a kardját, ha kovácsolásra szorul, viszont a férjem egyszerűen felszívódott, szóval nincs kinek megcsinálni a kardot... Elméletileg.

(név) közben nekiállt készülődni a kard rendbetételéhez. Begyújtotta a kandallót, majd melegíteni kezdte rajta a kalapács szerű szerszámot, amivel majd megmunkálja a kardot.

-Egész jól értesz ahhoz, amit csinálsz. Ki tanított? -kérdezte pökhendin-

-Az apám. -válaszolt tömören (név), miközben a forró lángokba veszett tekintete, mik a kandallóban lobogtak-

-Hmpf! Látszik, hogy még fiatalka vagy! Az életünk egyik alapszabálya az az, hogy sose bízzunk teljesen abban, amit mondtak nekünk, erre te? Annyira bízol az apád által nyújtott tudásban, hogy az életedet tetted fel rá!

-Így van. -(név) Elemelte a szerszámot a lángok fölül és a kard irányába indult-

Számtalan kardot kovácsolt, vagy hozott már rendbe hiba nélkül, ez sem fog nagyobb gondot okozni. Nekilátott a munkának, de nem bírta a csendet közte és a nő között, ráadásul még többet akart tudni arról a kalózról.

-Arthur Kirkland hajója az a behemót a kikötőben, nincs igazam?

-De. Állítólag anno a királyi család birtokában volt.

-Ellopta?

-Fene tudja. Ha rá néz az ember egyszerre lát a szemében egy kalózt és egy nemesi származású embert.

-Csak nem nemes? Ha igen miért lett kalóz?

-Senki se tudja, hogy ki is ő valójában. -felelte a nő miközben hatalmas adag cigifüstöt fújt ki a száján- Vannak róla pletykák, de egyik közt sincs összefüggés.

-Értem... - (név) ránézett a kardra, rengeteg karcolás volt rajta, itt-ott még néhány darab is le volt belőle pattanva-

"Biztos sok harcot vívott meg vele..." Gondolta magában, miközben rossz érzés fogta el. Az ő kardja már lassan két éve meg van, de igazi harcban még sosem vett részt. (név) már egészen kicsi kora óta szerette volna megtapasztalni milyen is egy igazi küzdelem, de szülei még a fakardot is néha-néha engedték a kezébe venni, így hát egészen mostanáig majdhogynem teljesen lemondott arról, hogy harcba keveredjen.

-Elbambult a kis kovács kisasszony? -jegyezte meg a fogadós-

-Nem. -azzal folytatta a munkát és a beszélgetést- Merre tart a kapitány hajója?

-Ezt úgy kérdezed, mintha tudnom kéne. -lerázta a hamut a cigicsikk végéről- Persze hallok egyesmást. A legtöbben azt mondják London a célja, de-

-London?!

-Igen.

(név) elgondolkodott. Ha hajóra száll, akkor rengeteget rövidíthet az útján, elvégre innen közvetlen oda juthat, ha ez a szoros a tengerre nyílik. Gyalog, viszont hatalmasat kell kerülnie.

-Megkérem, hogy vigyen el Londonba..!

-Kit? Kirkland kapitányt? Megörültél?! Ha ezt a kérdést fel teszed neki, biztos lehetsz abban, hogy a fejedet veszi, hiába csinálod meg a kardját!

-De egy próbát megér.

-Neked tényleg nem ér semmit se az életed..?

Végül ( név) befejezte a munkát és elfeküdt a kapott szobája ágyán. A szoba kicsi volt, itt-ott letépett tapéta darabok hevertek a földön, a függöny poros volt, a szobában lévő összes többi dologgal együtt. Viszont a lány mindezt figyelmen kívül hagyta, csak egy dolog járt a fejében; eljutni minél hamarabb Londonba, hogy kiderítse mi történt az apjával, miért nem tért haza. Ezen gondolkozva szenderült álomba.

Mikor felébredt az álmából, már reggel tíz előtt volt pár perccel. Tudta, hogy kifárasztotta az út, de arra nem számított, hogy ennyire. Kinézett az ablakon és látta, hogy a nagy Arthur kapitány és a tegnap megjelent két szolgálója közeledtek az utca végén a fogadó felé. (név) lesietett a földszintre, ahol már várta a fogadós, a kapitány kardjával kezében.

-Csak, hogy letoltad végre azt a szűz feneked! Kirkland kapitány már majdnem itt van! Ajánlom, hogy udvarias légy vele, nehogy még a végén engem is belerángass!

-Rendben van. - válaszolt (név), szemeit forgatva-

Végül betoppant az ajtón az említett kalóz, két kísérőjével együtt. Odaadták neki a kardot, majd a férfi egy egyszerű mozdulattal belecsapta azt az egyik faszékbe, ami félig kettéhasadt. Egy elégedett vigyor ült az arcára.

-Felülmúltad az elvárásaim, nőszemély.

-És éppen ezért szeretnék kérni valamit!

-Ó~? És mi lenne az?

-Londonba tartasz, nem igaz? Vigyél el!

A fogadós nő és a két kalóz az ajtóban csak meredten néztek, míg Arthur  szánakozva mosolygott.

-Hadd mondjak valamit! -kezdte- Úgy gondolom egy nőnek nincs helye a hajómon, hacsaknem rabszolga és én azt mondom maradj csak szépen itt a szárazon, de tessék! -egy aranypénzt dobott a lánynak, aki könnyedén elkapta- Ennyit megérdemelsz.

-Nem kell az összelopott pénzed! -azzal (név) a földre hajította azt- Az apám nem jött haza Londonból már lassan egy hónapja! Csak minél hamarabb el szeretnék oda jutni és meggyőződni az igazságról! -  a lány érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemében, miket a legkevésbé akart megmutatni-

Mindenki Arthurra nézett, aki nem tudta eldönteni, hogy mit tegyen. Ő Anglia, ha többször nem is, legalább egyszer tehetne jót valakivel és nem úgy, mint ország, hanem úgy, mint ember. Tisztában van azzal, hogy nagy kockázattal járna a lány számára a hajóján lennie, de egyszerűen látni akarja, hogy szegény lány mosolyogva szalad az apja felé. De mindenek előtt, letörölni a könnyeit.

-Döntöttem. -jelentette ki határozottan- A lány velünk jön, ha nem bírja, egyszerűen kirakjuk valahol!