Útmutató egy márki elbűvöléséhez

6. fejezet

A Salisbury kastély beli bálig maradt napok hamar elteltek és a Beaufort család máris ott találta magát a család címerével ellátott hintóban elegánsan felöltözve és készen arra, hogy belevessék magukat az arisztokraták fényűző világába. Mindegyikük várakozással nézett az este elé, de egészen más értelemben.

Lady Margaret a kezét tördelve gondolt arra, amikor majd bemutatja az idősebb lányát Sir William St. Johnnak, és az ifjabbat March grófjának, Philip Talbotnak. Három napja döntötte el ugyanis, hogy őt akarja Bridget férjéül. Nem is értette, hogy eddig miért nem gondolt rá. Philip Talbot tökéletes lesz majd Bridgethez.

March grófja ugyanis hiába birtokolta eme tetszetős címet, nem volt gazdagabb egy a rangban jóval alatta álló nemesnél sem köszönhetően a megrögzött szerencsejátékos apjának, aki pár éve a halálakor hatalmas adósságot halmozott fel. A fia ezzel szemben pont az ellentéte volt. Félénk, visszahúzódó és szégyenlős. Minden szép hölgy társaságában zavarban volt, de roppant lovagiasan viselkedett, sőt Lady Margaret biztos volt abban, hogy Bridget titkon aranyosnak találja a férfi kisegérszerű viselkedését. Remek páros lesznek.

A kisebbik Beaufort lánynak szép hozománya lesz és ha Sir Philip kifizeti az adósságait, a birtokai nem csekély jövedelmei is az övék lesznek, egyszóval igen előnyös házasság lenne számukra.

A jövőbeni Rochford márki szép kis vagyonáról nem is beszélve. Alig várta már azt a pillanatot, hogy végre nyugodtan dőljön hátra abban a tudatban, hogy a számukra lehető legjobb férj oldalán vannak a lányai. Még abban sem kételkedett, hogy egy szép napon maga Daphne fog odajönni hozzá és megköszönni azt amit érte tett. Már csak el kellett, hogy jöjjön az a nap, aztán már neki is állhat, hogy rendes és persze jómódú feleséget keressen George-nak, amint eljön az ideje. Nem lehet elég korán elkezdeni, már jó előre szerette volna letudni az egészet.

Miután Daphne Beaufort átadta a köpenyét egy cselédnek, és felzárkózott az anyja mellé, már egyáltalán nem érezte azt, hogy készen áll az estére. Korábban általában vagy mélységesen untatták a bálok a sok hozományvadász bájgúnár nemessel, vagy éppen ellenkezőleg, mert jól mulatott rajtuk, most azonban olyan ideges volt, hogy már ebédelni sem tudott otthon. Még akkor sem érzett ehhez fogható rettegéssel vegyes izgatottságot, amikor az első bálján kellett megjelennie egy bizonyos incidens után. Akkor az első dolga az volt, hogy csatlakozott a terem szélén ácsorgó vénkisasszonyokhoz, akik táncpartner híján kénytelenek voltak már szinte petrezselymet árulni, de őt örömmel fogadták, hiszen mindig jól jött közéjük a vérfrissítés. Ma este azonban nem lapulhat meg két középkorú asszony között, mert sok dolga van. Kezdve azzal, hogy magába kell bolondítania egy márkit, vagy lerendezni vele azt, hogy ennek a látszatát keltse. 

Bridget Beaufort utoljára, azaz vagy huszonhatodszorra, is ellenőrizte a ruháját és a haját, aztán megcsipkedte az arcát, hogy még pirosabbnak tűnjön, megnyalta a száját és a nővére után sietett. Nem kellett az anyja elismerő pillantása és a komornája dicsérete ahhoz, hogy tudja milyen jól néz ki. Azzal a nemes céllal érkezett ma este, hogy férjet fogjon magának, lehetőleg minél gazdagabbat. Ha pedig még szerencséje is lesz, akkor nem öreget és aránylag jóképűt. A sorrend elején azonban a férjjelölt vagyona állt, ezért előbb megérdeklődte a fiatalember rangját, csak aztán döntötte el, hogy megérdemel-e tőle egy táncot. Nem volt vesztegetni való ideje, nehogy úgy végezze mint a nővére.

Sir Bernard átadta a névjegykártyáját a komornyiknak, aztán mikor bejelentették az érkezésüket kezet nyújtott a feleségének és magára öltötte a rangjához illő komor, de méltóságteljes mosolyt. Ő volt Beaufort vikomt, a családja több száz éve ontotta vérét már Anglia uralkodóiért, szolgálta az egyházat és őrizte a békét. Talán nem volt annyi vagyona, mint egy rangban hozzá hasonló nemesnek, de a vérvonala az egyik legősibb családdá tette az egész országban, ezért kiemelkedő szerepet töltött be a társadalomban. Megbecsülték, félték és persze tisztelték is. Mert ezt érdemelte. Ha pedig a háta mögött valaki az este folyamán meg találja szólni nagyobbik lányát, elhatározta, hogy akár párbajra is hívja az illetőt. Daphne Beaufort egyetlen csepp vére többet ért mint az összes Woodville, Neville, Percy és Ralston együttvéve és szándékában állt ezt a vendégek tudatára adni.