Rendőr pasi, tolvaj lány

A találkozás

Fairy a zsebébe süllyesztette a hajápolót. Tovább ment a sorok közt. Hajkefe. Pulóvere kenguru-zsebébe süllyesztette. A hosszú, szőke hajú lány a Walmart egyik üzletében járkált fel alá, és elsüllyesztette, amire szüksége volt, vagy csak simán megtetszett neki. Elvett egy pár zoknit is, de ezt nem tüntette el a ruhája alatt, hanem egy hölgy O bagjébe ejtette. Ez a jelenleg divatos táska nagyon Fairy kezére játszott, hisz felülről teljesen nyitott volt, könnyen belejthetett kisebb tárgyakat észrevétlenül.

Ezt követően Fairy pont addig nézelődött a Walmartban, amíg a hölgy nem végzett. Fizetés után, ahogy a hölgy el akarta hagyni az üzletet, a zokni a táskájában hangos csipogásra késztette a lopásgátló kaput. Fairy csak erre várt. Közvetlenül a hölgy mögött, épp csak lemaradva ért a kapuhoz, ezért az nem csipoghatott egyszerre kétszer, viszont egyértelművé tette, hogy a kicsit előtte haladó hölgynél van a "lopott holmi". Ahogy átlépett a fotocellás ajtón, még hallotta, hogy a securitys felszólítja a hölgyeményt, hogy mutassa sárga O bagje tartalmát.

Fairy jót mosolygott a nemlétező bajsza alatt, mint mindig, mikor sikeres volt a "zsákmányszerzése". Mindig zsákmányszerzésnek hívta amit csinált, mivel a lopást csúnya szónak tartotta, és nem akart azzal a tudattal aludni menni nap mint nap, hogy egy utolsó tolvaj.

Fairy Los Angelesben élt, és elég rossz gyermekkort tudhatott maga mögött. Nagyon korán önállóságra kényszerült. Ez pedig azt jelentette, választania kell az alábbi három lehetőség közül: 1.: A testét fogja árulni, és kényelmesen megél a keresetéből (hisz Fairy igen szép teremtés volt), viszont rettenetes munkát kell végeznie. 2.: Nagyon szűkösen él, néha talán még éhezik is, soha semmit mást engedhet meg magának mint a legszükségesebbeket, és örülhet, ha nem lesz belőle hajléktalan. 3.: Megtanul lopni, és viszonylag kényelmesen éldegél, emellett persze tisztességes munkából tartja el magát.

Fairy a 3. opciót választotta. Volt rendes munkája, emellett diák volt és képezte magát, de mindehhez, és egy viszonylag élvezhető életszínvonalhoz az kellett, hogy minden üzletet megszabadítson néhány terméktől, persze anélkül, hogy fizetnie kéne. Természetesen, az erkölcsi bizonyítványa nem volt szeplőtelen, sajnos vitték már be az Őrsre. Ilyenkor Fairy eleinte dühöngött a rendőrökkel, üzlettulajdonosokkal, de utána rendszerint taktikát váltott, és előadta a szegény, peches kis bűnbánó angyalkát, aki ígéri jó útra tér, csak hát annyira rászorult arra a bizonyos lopott holmira... És ilyenkor az üzlettulajdonosok nem tettek feljelentést, a rendőrök pedig finoman bántak vele, szinte már ők szégyellték magukat, amiért ijesztegit ezt a szegény, cuki kis virágszálat.

Fairy ledobta magát egy padra egy park szélén, és előhalászta szerzeményeit. Volt nála egy zacskó, széthajtogatta, és mindent belepakolt. Hirtelen bizseregni kezdett, olyasfélén, mintha figyelnék. Felnézett, és egy srácot pillantott meg. Ott állt előtte, és valószínűleg végignézte, hogy kiveszi a holmikat a ruhája alól, és beteszi egy zacskóba. Fairynek ismerős volt a srác, de nem tudta honnan. Helyes volt, az biztos, de ez kínos perc, mikor a lopott cuccokat teszi ide-oda, így gorombán megpróbálta elhajtani.

- Te meg mit bámulsz? - szólt oda neki.

- Semmiért sem fizettél a Walmartban, márpedig ezek onnan vannak... - mondta a helyes srác.

Fairy rögtön elvörösödött. Lebuktatták, überciki, ráadásul baj lehet belőle, ha rendőrt hív. Már tudta, honnan volt ismerős a srác, hisz elárulta. Persze, hisz benn volt a boltban, az egyik vásárló volt.

- Összekeversz valakivel! - vetette oda, és gyorsan bedobta az utolsó terméket is a zacskóba, és bekötötte a száját.

- Nem keverlek össze senkivel. Idáig követtelek.