나는 살인자를 만났어 /Block B F.F./ /SZÜNETEL/

~4~

   HyungSik irodája előtt állunk mind a hárman. Sajnos nem mehetünk most be, mert fontos telefonálásban van.
  Jó lenne ha minél hamarabb közölhetnénk vele a dolgokat.

   Zár kattanásra leszünk figyelmesek.
Mint a veszett egerek pattanunk a  puffokról és rohamozzuk meg HyungSiket.

   -Hé, sokkal szerényebben.-állít le minket. - Gond van?.

   -HyungSik, azok közö...

   -Nagyon nagy baj van..-vág félbe Taeil.

   -Baszki, nem vetted észre, hogy dumálok közbe?.-nézek rá véres szemekkel.

   -Csend, te még kislány vagy.-pöcköl homlokon és folytatná.
   Olyan szinten tökön térdelem, hogy azt öröm nézni.
   Szegénykém csak keresztapa lehet.
Mr.Kim és HyungSik azt se tudja most nevessen-e vagy sírjon. Mindegy, ha én akarom akkor én mondom.

   -Ha én nem csináltam volna végig, te ezt nem is tudnád.-nézek még vissza Taeilra. - Woo JiHo egyik társa nem lehet zsebtolvaj.

   -Hogyan néz ki?.-kérdez az ideiglenes főnököm.- és ezt miből gondolod?.

   - Vöröses hajú, elég gyatra stílussal.-mondom ki.
Mindannyian felnevetnek és úgy néz ki rajtam. Miért? Rosszat mondtam?.

   -Naeul, gyatra?.- röhögcsél a földön szenvedő Taeil.

   -Miért?. Most mit mondtam rosszul?. Igen, gyatra. Nem is a mai divatot követi.-fejezik be a nevetést.

   -Folytasd kisasszony.- küld felém egy biztató mosolyt Mr.Kim.
Most úgy érzem magam mint egy óvodás.. Kinevetnek.

   -Eldobtam a pénztárcát ahogy azt megbeszéltük, a vörös pedig utánam szólt, hogy elhagytam.- fordulok vissza HyungSik felé.  Ég az arcom rendesen. Most rajtam nevetnek?.

   Taeil és Mr.Kim majd megfulladnak a nevetésbe én meg már kezdem magam kellemetlenül érezni.
Boci szemekkel nézek HyungSikre aki ugyanúgy tesz mint Taeilék.. Kinevet.

   -De..-nézek a szenvedőkre.-Jó, elmentem egy kávéért.- intem le őket.
   Neveletlen barmok. Vagyis, Taeil..Ha ő nem nevetett volna akkor senki se.

   Köszönve a portán lévő rendőrtisztnek kilépek az ajtón amit utána magamután be is csukok.
   Nemrégiben találtam itt egy gyors kajáldát ahol eszméletlen jó Kimbap volt. Remélem ugyanolyan jó a kávéjuk is.

   Elhaladva az egyenes járdán megállok a zebránál majd mikor az zöldre vált átmegyek rajta.  Belépek a kajáldába és a pult felé sietek. Szerencsémre nincs senki itt.

   -Jónapot!-köszönök előre.

   -Jónapot kisasszony, mit adhatok?-kérdez rá majd folytatom.

   -Egy kávét szeretnék két cukorral.-mosolygok rá.

   -Rendben, kis türelmét kérem, mindjárt hozom. -szorgoskodik.

   Megkapva a kávémat elköszönök majd sietek ki a kajáldából. Nem csalódtam. A kávé is ugyanolyan finom mint a Kimpab.

   A rendőrségre majd akkor megyek vissza ha felhívnak. Kitudja, még mindig nevetnek rajtam. Kezdem úgy érezni mintha tényleg kislányként kezelnének.

   Elhaladok a rendőrség melett. Vissza megyek a parkba kicsit kikapcsolódni.

                         ~~~~~~~~~~~
                                 🚨 🔫
                        ~~~~~~~~~~~~

   Olyan nyugodt itt minden. A kisgyerekek aranyos élettelteli kacagását halva én is olykor mosolygok.
   Sose jártam még ebben a parkban. Sőt. Nem is járkáltam sehová csak Taeilhez.

   -Szia, neharagudj.-szólít le valaki. Ránézve magakad a lélegzetem is. Ez a gyatra vörös...

   -Szia, segíthetek?.

   -Visszahoztam a pénztárcádat, minden megvan benne,semmit se vettünk ki.-mosolyog.
De hát... Ezen van a nyomkövető.

   -Nagyon szépen köszönöm.-dobok egy vigyort. -Mivel hálálhatom meg?.

   -Ugyan, ez természetes. Nem vehettük volna el csak úgy, és nem kell semmivel, örömmel adtam vissza.

   -Megkérdezhetem a neved?.

   -Ukwonnak becéznek, szóval Ukwon.-válaszol. -Én esetleg a tiéd?.

   -Naeul vagyok, örülök Ukwon.

   -Én is örülök Naeul, de most mentem. Legközelebb jobban vigyázz a dolgaidra. Remélem még találkozunk, szia.-lép el integetve.

   Ezt most nem hagyhatom, utána kell mennem.
Mikor már eléggé messze van tőlem megindulok utána.

   Utca után utca... Pfhu..Már fáj a lábam. Egyszer csak befordul egy elégé elhagyatott épület utcájába..

   Tévedtem..Ez egy kibaszott nagy gyár előtere. Olyan mint egy zsákutca, de mégsem az.

   Megálva az épület sarkán próbálok feltűnésmentesen leselkedni mikor is olyant látok amit nem kellene látnom.

   Lányokat rabolnak el..

   Nem csak zsebtolvajok....Hanem ember rablók is..Ez már kész vicc.

   Az a sok lány segítségért kiáltozik, de segítség helyett verést kapnak.. Kurva nagy verést.

   Előkapva a telefonom elindítom a videófelvételt és lefilmezem az egész jelentetet.

   -HÉ..-ordít fel az egyik.-Valaki filmez minket.

   Uramisten.. Gyorsan elkett tünnöm innen....

   -Naeul..menj..-ordítja át a nagy zajt az egyik... UKWON...FELISMERT...

   -Naeul?.. Ki az a Naeul Ukwon?. Válaszolj te ágrólszakadt.- a legnagyobb hangján ordít JiHo.. Azaz Zico..-Elkapni a ribancot.. -ez volt az utolsó szó amit halottam..

   A lüketető szívveréstől a fülemben alig hallok valamit. Olyan gyorsan futok mint még sose.. Hiba volt ide jönnöm..
De legalább mostmár tudom, hogy mi is a helyzet.

   Éppségben kell visszaérnem a rendőrségre.. Ennek itt vége lesz Woo JiHo..