A gonosz szerelme (Loki fanfiction) SZÜNETEL

Prológus

Legtöbb esetben megvagyunk bélyegezve. Ránk ragasztanak egy címkét amit életünk végéig magunkon hordozunk. Hasonló, mint egy kereszt. Sasha vagyok, Diptomn leendő királynője. Kiskoromban olyan voltam, mint egy kisangyal amíg el nem kezdtek tanítani a hazugságra, a csínytevésre, az ármánykodásra, és ehhez hasonló piti kis dolgokra. Őszintén szólva semmi pénzért nem lennék olyan, mint az asgardiak. A tökéletes és kurva fényes Asgard. Amiről ódákat zengnek a valkűrők és a többi jóshoz hasonló vénasszonyok. Utálom őket. Azt hiszik a fényesre nyalt seggükkel érnek valamit, pedig nagyon nem. Innen persze mindenki kitalálhatja, hogy nagyon nem csípi a két királyság egymást. Inkább a sötét és hideg Jötünheimmel vagyunk ilyen "bizalmi"  állapotba. De most mesélek egy kicsit Diptomnról is, hisz sehol nem lehet róla hallani. Asgard mellett van, 10-11 fényévre és egy Bifrösthöz hasonló szerkezettel ugrálunk egyik helyről a másikra. Egy évszak uralkodik, az ősz, de a termés mégis jó. A palota fekete márványból magasodik a felhős ég felé, ablakai nincsenek, hisz minek? Rengeteg szoba van - szám szerint 1232, amit unalomból számoltam meg egyszer -, de a negyedében nem is laknak. Atyám, Diptomn királya, segít a tanulásban, hogy ugyan olyan "jó" legyek, mint én. Anyám még kiskoromban meghalt, mikor megszülettem. Bele halt a szülésbe amiről utálok beszélni és ebből kiindulva gyereket se akarok. Egy kölyköt csak, azért, hogy utána meghaljak? Nem ér senki annyit. Ez az elvem, ami még hozzám képest sem gonosz. Jut eszembe. Holnap lesz Asgardon egy gyűlés amire muszály lesz elmenjek Atyám szerint. Legszívesebben a szobámba maradnék, de nem adom meg nekik azt az örömöt, hogy lebecsméreljék a Diptomniakat. Á - á, nem csinálunk olyat. De ez majd holnap kiderül, hogy hogyan fognak fogadni Asgardon. Tárt karokkal, mint ahogy szokás engem.