Nem zavar, hogy fiú vagy /BEFEJEZETT/

1.fejezet

A nevem Ryan Break és 12 éves vagyok, a legjobb barátom és egyben lelki támaszom pedig a szintén 12. életévét betöltött Jason Blakwell. Ismerem őt, amióta az eszemet  tudom. Ő volt az első barátom, és az első szerelmem is egyben. Nem vagyok meleg, még mielőtt bárki kérdezné, csak egy fiúba vagyok szerelmes. Nem ugyanaz,  ugye? Most persze a legtöbben azt kérdeznék, hogy mit tudok én 12 évesen a szerelemről? Eleget. Higyjétek el.
Senkinek sem beszéltem még erről, és nem is szándékozom.  A szüleim, csak elküldnének pszichológushoz, mert szerintük ez nem normális. A barátaim kinevetnének, Jason pedig megutálna. Ez nem hiányzik nekem, köszönöm. Inkább hallgatok, és úgy teszek mintha csak barátként tekintenék rá, úgy, ahogyan 12 éve is csinálom. Néha majdnem el is hiszem, hogy nincsenek más érzéseim iránta, de olyankor eszembe jut az a bizonyos nap.

Meleg, nyári délután volt, mi pedig rendes, 6 éves gyerekek módjára az udvarunkon játszottunk. Egymás mellett ültünk a homokozóban és az akkori "nagy" problémáinkról beszélgettünk. Például Margaretnek miért szőke a haja, és Daniel miért szereti annyira a plüss nyusziját? Eszmecserénket egy váratlan mozdulat szakította félbe, ugyanis Jason hirtelen felém fordult és komolyan a szemembe nézett:
-Én sosem foglak elhagyni. Örökre veled maradok és megvédelek mindentől.-mondta, majd visszafordult a félkész homok várához, és mintha mi sem történt volna, építette tovább. Én viszont csak ültem,  bámulta magam elé és próbáltam megérteni, hogy miért érzem azt, mintha ötszáz elefánt ugrálna a gyomromban.

Na sziasztok! Ez lenne az új könyvem. Remélem tetszett nektek az első fejezet és nem bánjátok, hogy eléggé eltértem a fnaf-tól. 😔 Valószínűleg itt gyorsabb frissítések várhatóak, mint a Látomásban. Na, de most már elköszönök. Viszlát!