Nem zavar, hogy fiú vagy /BEFEJEZETT/

4.fejezet

Felszaladtunk a lépcsőn Jasonnel, majd egy ugrással a szobám előtt termettem és kinyitottam előtte az ajtót.
-Ez itt az én birodalmam! -hajoltam meg, mire Jason csak kuncogva belépett a szobába. A helység nem volt se túl nagy, se túl kicsi. Falai kék színűek voltak, a padlón pedig egy fekete alapon zöld mintás szőnyeg terpeszkedett. A szoba bal sarkában egy fehér, ruhás szekrény állt, mellette egy tölgyfából készült íróasztal egy sötétkék forgó székkel együtt. Az asztalon könyvek, füzetek és különféle papírok szétdobálva, egy bordó kockás ing pedig a székre terítve. A szoba másik sarkában feküdt az ágy, takaró összegyűrve, párna a földön. A falakra pedig mindenféle poszter volt aggatva, amikben megmutatkoznak 10 évem rajongásának tárgyai.
-Te sosem változol-nézett körbe mosolyogva a szobámon Jason. -Még mindig ugyan olyan kupiban élsz.
-A te szobád sem volt szebb mikor utoljára láttam.
-Hát ennél biztosan jobb volt.-mondta, én pedig válasz képpen kinyújtottam rá a nyelvem.
-Vigyázz még megharapom! -kacsintott, nekem pedig a fejem egy pillantás alatt felvette egy érett paradicsom színét.
-Azért ennyire nem szántam flörtnek.-aggodalmaskodott Jason.
-Ennyire?
-Ú-úgy értem n-nem akartam egyáltalán, izé... Nem kéne aludni menni? -mondta egy kis pírrel az arcán. De cuki!
-Előtte nem akarsz letusolni?
-Mi? Ja... izé persze.-mondta, majd kiszaladt a szobámból.
-Jobbra a második ajtó! -kiáltottan utána
-Azért még nem felejtettem el! -kiabált vissza, utána pedig, már csak a víz csobogását lehetett hallani, én pedig őrülten dobogó szívvel dőltem az ágyra. "Csáó!"-ordította a "barátom" a fejemben, mire ijedtemben leestem az ágyról.
-Jézusom David, megijeszettél-suttogtam. "Bocsi, de muszáj volt megnéznem, hogy haladsz Jasonnel" Hát.. Nem is tudom.. "Hogy-hogy még egyikőtök sem meztelen?" MIVAN??? "Nem azért hívtad be,hogy...tudod....izé..na." D-dehogy is! Meg se fordult a fejemben! M-mármint..izé..gondoltam rá,de..istenem csak 12 évesek vagyunk! "Aranyos vagy mikor elpirulsz." Ezért most legszívesebben felpofoználak. "Csak ez lehetetlen."-nem láttam, de hallottam a hangján, hogy vigyorog. "Igaza van Jasonnek. Tényleg könnyen bedurcizol." Te turkáltál Jason fejében? "Nem igaz. Beszélgettem vele!" Te tudsz olyat is? "Miért? Most mit csinálok veled?" Zaklatsz.  "Ha ennyire rossz társaság vagyok, akkor nem árulom el, hogy Jason mit mondott rólad." Zsarolsz! "Az a specialitásom." Most mit nevetsz? "Vicces, mikor dühös vagy. Na, de ha nem érdekel az ajánlatom, akkor én megyek is. Szia! " Várj!-kiáltottam, de nem válaszolt. Basszus! Talán ez volt ez egyetlen lehetőségem, hogy megtudjam Jason mit érez irántam. És most elcsesztem. Egy szerencsétlen vagyok. Önmarcangolásomból a szobámba belépő szerelmem ébresztett fel. Egy szál törölközőben és vörös arccal állt az ajtóban. Mit ne mondjak, nagyon jól nézett ki.
-Öhm... T-tudod nem számítottam rá, h-hogy nálad alszom, ezért n-nem hoztam pizsamát. T-tudnál adni egy boxert meg egy pólót?-Miközben beszélt a törölköző szélét gyűrögette idegességében. Aranyos volt.
-P-persze! Keresek egyet-mondtam, majd a szekrényemhez léptem. Pár perc múlva kivettem egy fekete boxert és egy sima, fehér pólót.
-Ez jó lesz? Vagy keressek más színűt?
-N-nem kell! Ez tökéletes!-mondta.-Öhm.. Elfordulnál kérlek?
-P-persze. B-bocsi.-mondtam, már én is vörös arccal, majd a falat kezdtem bámulni.
-K-kész vagyok. Megfordulhatsz.
-Wow-suttogtam.
-Tessék?
-S-semmi! Megyek lezuhanyzom! -mondtam, majd egy szürke boxert és egy fekete felsőt felkapva, rohantam ki a szobából.
-Huh.. -sóhajtottam, mikor beálltam a zuhany alá. Valami észveszelytően nézett ki! Hogy fogom ezt kibírni egész éjszaka? Sietenem kéne, nem akarom megváratni. Biztos fáradt már. Elzártam a zuhanyt, megtörölköztem, fogat mostam és felkaptam a pizsamám. Mint valami őrült, rohantam ki a fürdőből, és szinte beestem a szobám ajtaján. Jason az ágyon ült és a pólója szélével babrált. Így olyan ártatlannak tűnt. Pedig azt a szerepet mindig én töltöttem be.
-Gyors voltál. -szólalt meg Jason.
-Siettem. Nem akartalak megváratni, hiszen biztos fáradt vagy. -Erre a kijelentésemre elpirult, ami csak még aranyosabbá tette.
-I-igen. Aludhatunk? M-már ha nem baj.-suttogta a végét.
-Dehogy baj. H-hozhatok matracot, vagy-
-É-én melletted akarok aludni. Ugye szabad? -könyörgött.
-Ny-nyugodtan. -Most rajtam volt a sor, hogy elpiruljak. Lekapcsoltam a lámpát, majd befeküdtem az agyámba. Jason is bekucorodott mellém és átkarolta a derekam. Nekem persze, rögtön vörös lett az arcom, és az elefántjaim is életre keltek. Végül a mellkasára hajtottam a fejem, majd elnyomott az álom. Ám előtte még hallottam, ahogy Jason a fülembe súgja:
-Jó éjszakát, szerelmem.