Kirúgtam a kocsiajtót, ami himbálózni lezdett. Megszorítottam Leilla kezét majd megvártam míg mellém mászik.
A következő pillanatban kiugrottunk a vágtató kocsiból. A fejem nekiütközött a földnek, levelek, kövek csapódtak nekem. Egyre lejjebb gutultunk a völgy felé. Teljesen megszédültem mikorra vége lett. Minden levegővétel egytre fájdalmasabbá vált. Várnom kellett míg újra eszméletemhez tértem, feltápászkodtam és megpillantottam pár méterre tőlem Leillát, akit látszólag ugyancsak megráztak az előbbiek. Megpróbáltam újra lábra állni majd megfogtam Leilla karját és egyenesen nekirohantam a rengetegnek. A hátunk mögül még épphogy hallatszott az elvágtató kocsi zaja. Előttünk az erdő sötétsége tátongott, fogalmam sem volt hogy hová tartunk, csak a menekülésen járt az eszem...
A hátunk mögött ágak reccsentek meg.. Mégis ránktaláltak!
-Úrnőm.. ! hallottam meg Roger hangját. Muszály volt megállnom. Hátranézve megpillantottam őt, keze meg volt kötözve és látszott rajta hogy fél. Az egyik bandita fel kezével Rogert a másikkal a kardját fogta. Közben, a hátunk mögött feltűnt a másik férfi is.
-Senkit sem bántunk, ha nem ellenkeznek! kiáltotta.
Ilyedt voltam de nem pánikoltam.Dühös voltam és remegtem mégis hagynom kellett hogy megkötözzenek.
-Minden rendben lesz -súgtam oda Leillának. Ő is ilyedt volt.Általában mindig bátornak tartottuk magunkat, ám ez más volt. A két férfi visszahalytották a kocsinkat,majd lepakolták minden értékünket.
-Hűh ,ezt nézd meg, drágakövek! Igazán gazdagok a hölgyek. -szólalt meg az egyik.
Barátja felém lépett ,majd pontosan az arcom mellé helyezte a kezét,melyen egy mély vágott seb árulkodott arról,hogy ő volt az, akit a tűvel megvágtam.
-Meg gyönyörűek is!-tette hozzábarátja állításához.
- Ne merészeljen egy újjal sem hozzám érni!-kiáltottam.
-Semmi esélye sincs kisasszony ,innen senki sem menti ki önöket.-vágott vissza.
-A herceg megbünteti magukat ezért!
A két férfi összenéztek,majd nagy nevetésben törtek ki.Nem értettem mitefel ez a reakció.
-A herceg ?!-kiáltotta az egyik kitörölve szeméből a könnyeket-ő nem jön önökért.
Sértett a válasz.Valami erélyessel próbáltam visszavágni:
-Szövetség köti hisz a jegyese vagyok! Úgyhogy parancsolom, hogy engedjenek el minket!
Válaszom után mély csend lett. Már ,már kezdtem örülni, mikor rájöttem hogy mit árultam el.
Nem lett volna szabad megtudniuk, hogy a herceg jegyese vagyok, könnyen meg is ölhetnek, vagy váltságdíjt követelhetnek értem.
A mellettem lévő férfi megfogta a karom majd erélyesen mondani kezdte:
-Mi nem félünk a hercegtől, úgyhogy ne reménykedjen, hogy bárki is a segítségükre siet majd.
Próbáltam kihúzni a karom a szorításából, de hiába, meg voltam kötözve, ez lehetetlen volt.
-Ön egy igazi szépség!
A bandita kilyelentésétől minden rossz gondolat megfordult bennem. Nem egy ilyen emberrel akartam elveszteni a szüzességem. Nem mintha ebben a helyzetben lett volna valami választásom.
-És a barátnője is az! Tápászkodott fel a másik a zsákmány mellől.
-Hagyjanak békén minket! -csattant fel Leilla védelmezőn, ám tudta, semmit sem ér vele.
A mellettem lévő férfi tekintete ravasz, csábító volt. Nem mertem szembenézni vele. Megemelte szabad kezét:felém nyúlt. Hozzám akart érni. Elfordítottam a fejem, féltem ,hogy érintése elfajulhat.
...Hirtelen egy nyílvessző jött a semmiből és átszáguldva a bandita ujjai közt a mellettünk lévő fába csapódott. Belém hasított a félelem. Hallottam a banditát felszisszenni, ám engem semmi sem érdekelt. Az erdőt pásztáztam de a homályban semmi sem volt kivehető. A zsákmány mellett álló férfin is ilyedtség látszott. Kezét a földre téve fél térddel letérdepelt, és az erdő homálya felé nézve megszólalt:
-Uram!.....
* Hali itt vagyok a kövi résszel. Remélem tetszik. Ha igen kommenteljetek. Puszi mindenkinek*
