Körülöttem sürgölődő cselédek és szolgák lépteire ébredtem. Lassan kinyitottam a szemem. Az ágyon feküdtem, szemeim még homályosak voltak ezért csak annyit láttam hogy az ágyon valaki ül mellettem.
- Leilla! -szólítottam meg a személyt.
-Nem én Odett vagyok, hercegnő, idelye felkelnie.
Amint a látásom kitisztult kirajzolódott előttem a kis cselédlány alakja. Kezében egy vizespoharat tartott,melyet átadott nekem. Miután kiittam a pohár tartalmát újra megszólalt:
-Ma van a nagy nap, fel kell készülnie.
Csak bólintottam egyet majd felálltam az ágyról és a szolgák kezébe adtam magam. Örültem hogy Odett a kész tényeket elém állítva szólt hozzám és nem kérdezősködött. Jól esett csupán az hogy mellettem tudhatok valakit azok után ,hogy Leillát Tarasse -ba küldtem apámhoz.
A lányok elkezdték a készületeket az estére. Reggelit kaptam, végre megfürödhettem és kiválasztották a ruhát amit majd viselnem kell. Szó nélkül hagytam hogy tegyék amit tenniük kell, megkeményítettem magam és minden az esti eljegyzéssel kapcsolatos gondolataimat elhesegettem. Bármi is történjék a mai nap, nem fogom mégegyszer elkövetni ugyan azt a hibát.
A smink asztal előtt ülve a tükörben egy erős nőt láttam magam előtt.
Égkék ruhát aggattak rám, a fűzőt a szokásosnál erősebben megszorítva. Arany hajam a göndörsége miatt egy egyszerű kontyba tűzték, hisz így is szépnek látszott, majd Odett egy rubin köves nyakláncot akasztott a nyakamba. Ez az ékszer piros színe miatt kissé elütött a ruhától ám gyönyörűen kiemelte azt.
Kis idővel ebéd utánra kész lettem. Odett magamra hagyott a szobámban addig míg utánam nem jönnek ,hogy bekísérjenek a bálterembe. Jót tett az a kis egyedüllét, így átgondolhattam mindent ami ezután rám várt.
Nem telt sok időbe mire kopogtatásra lettem figyelmes. Egy igen -nel beengedtem a kint várakozót aki egy idősödő férfi volt, történetesen az egyik főtanácsos. Drága ünnepi öltözetben volt ,kis ékkövekkel felékesítve és egy díszkarrdal az oldalán. Nem beszélt sokat megvárta hogy a kezemre húzzam a fehér selyemkesztyűket majd a kezét felém nyújtva vezetni kezdett. Mivel a bálterem a palota másik végében volt eltelt egy kis időbe hogy odaérjünk. A hosszú ,egykor üres folyosó most kivilágítva állt és a két fal mellé rendelt őrsorral várta hogy áthaladjunk rajta. A sötétítőket kétoldallra választva szép szalaggal átkötötték, hogy rálátást adjanak a kertre. A késő nyári időszakhoz képest az idő elég hamar váltott éjszakába. Ez alkalommal igen sok csillag világított fenn az égen, szinte táncoltak a sötét éjszakában.
A folyosón áthaladva elém tárult a bálterem nagy ajtaja. Két őr állt előtte díszes páncélban felfegyverkezve ,mintha csak arra várnának hogy az ellenség bármelyik pillanatban megjelenjen. Az ajtó elé érve megálltunk, a férfi kezével jelezte az őröknek, hogy nyithatják a kapukat. Mélyen tüdőmbe szívtam a levegőt, majd feszítve testtartásomon vártam hogy kinyíljanak a terem ajtajai.
A terem belsejét fényáradat töltötte be, lágy zene hallatszott az emelkedőkről ami hirtelen elhalkult jelezve érkezésem. A terem közepén táncoló nép is abbahagyta a mulatságot és két oldalra állva utat engedtek a férfinek hogy bevezethessen. Beléptem a terembe. Egyszerre szegeződtek rám a tekintetek ,a tömeg alkotta ösvény pedig egyre csak tágult, egészen addig míg meg nem pillantottam a trónon ülő herceget. Tekintete találkozott az enyémmel, arca pedig szigorúbbnak és keményebbnek látszott mint eddig. Mégsem találtam eléggé félelmenesnek, hogy megilyedjek tőle. A férfi aki idáig elvezetett hangosan bejelentett. A herceg ezután felállt székéből, lelépett az emelvényről majd megindult felém. Büszkén lépkedett a népek között, amint közelebb ért megállt előttem és végigmért a szemével. Abban a pillanatban gyűlöltem azt a szépséget ami miatt ez az ember a magáénak akart. És valószínűleg meg is kapott. Anélkül hogy az arcára nézzek megfogva fodros ruhám két oldalát ,földig hajoltam előtte. Ezután felállva a kezére helyezve az enyémet hagytam hogy maga mellé vezessen. Az érintésétől viszont az ereimben megfagyott a vér. Kezem megdermedt és két ajkam egymáshoz szorult. A herceg maga mellé ültetett, kézcsókot adott majd intett az embereknek hogy folytathatják félbehagyott táncukat. Sorra jöttek a főemberek, hogy köszöntsenek. Mindeközben a herceg a tanácsosaival beszélt. Nem igazán hallottam miről ,de örültem annak hogy egy ideig megnyugodhatok, hogy nem én szórakoztatom. A kihallott szavakból annyit tudtam meg hogy az eljegyzés biztonságos lefolyásáról beszéltek.
Szemem az ünneplő nemesekre tévedt. Míg a terem jó hangulata egyre csak növekedett, én magamba fordultam, elmélyedtem a gondolataimban. Egyre csak az eljegyzésen járt az agyam ,a pillanat képe villant fel előttem amikor a kezemre kerül a gyűrű ami örökre megpecsételi a sorsom.
Egy idő elteltével aztán újból elhalkult a zene .Egy magas jólöltözött férfi lépett a terembe két másik emberrel az oldalán egy fiatal férfivel és egy nővel aki hosszú estélyi ruhát viselt. Miután bejelentették őket mindhárman nyugodtan beljebb léptek. Ami különössé tette őket az az volt, hogy mondhármuk maszkot viselt. Nem izgatott fel az új személyek különös kiléte, a zene ugyan úgy folytatódott mint az én belépőm után. Ezután a kettő levállt barátjuktól és elvegyült a tömegben. A férfi viszont átnézve a tömegen nyugodt és magabiztos léptekkel megindult a trónemelvény felé. Egyáltalán nem érdekelték a körülötte táncoló és kacarászó népek, határozottan haladt előre. Az emelvényhez érve a hercegre nézett majd egy meghajlással köszöntötte. Velem ellentétben a herceget foglalkoztatta a különös idegen kiléte. A mellette álló ember felé fordult és a férfiról kérdezett. Viszont amikor az mentegetőzve csak annyit mondott ,hogy nem tudja, összehúzott szemöldökkel nézett vissza az idegenre. A férfi viszont mit sem törődve a herceg nemtetszésével, felém fordulva megindult a trónszékek felé.Érzéstelenül figyeltem ahogy a székem elé ér majd megáll előttem. Lassan végighordoztam rajta a szemem, izmos alkata ismerősnek tűnt. Ám, ahogy az arcához értem a tekintete találkozott az enyémmel. Belém szorult a levegő amint belenéztem sötétkék szemébe . Tekintete mélyen a lelkembe hatolt,nyugalmat és békességet sugárzott. A férfi felém emelte kezét ,táncolni kért. Gondolkodás nélkül helyeztem kezem az övébe majd hagytam, hogy gyengéden felemeljen a székről és levezessen az emelkedőn. A testem magától mozgott, minden zaj elnémult körülöttem, s csak a saját szívverésem volt hallható. Annyira még felfigyeltem, hogy a herceg újra a mellette álló felé mormol valamit idegesen, majd belemerültem a táncba.
😁😁😁💝
Jó olvasást továbbra is.
Puszi mindenkinek!
