A kapuban egy ősz jólöltözött férfi fogadott bennünket.
-Emental Reginald, gróf vagyok, a herceg első számú tanácsosa,és jobbkeze,én fogom uram elé kísérni önöket - mutatkozott be ,majd kézcsókot adott nekem ,és Leillának úgyszintén.
-Rosaline, Tarasse hercegnője. -mutatkoztam be én is ,majd szerényen bókoltam a nagytiszteletű úr előtt.
Az ,kezét felém nyújtva beljebb vezetett az épületbe.
Leilla szorosan mellettem sétálva követett minket. A gróf egy nagyobb társalgónak tűnő terembe vezetett minket.
A környezetemet fürkésztem .Bíbor szőnyegek és aranyozott drága bútorok jellemezték a fényűző társalgót .
Egészen elmélyülve elemeztem a drágábbnál drágább berendezési tárgyak felhozatalát, észre sem vettem ,hogy a szobában volt még egy ajtó ami egy másik helységbe vezetett.
A gróf kopogott majd egyet hátralépve megvárta míg az ajtó kinyíllik .Egy újabb apród nyitott ajtót. A legényke készséges volt, átvette a gróf kezében tartott levelet(amit eddig észre sem vettem) és odavitte a szoba közepén, az ablakok előtt lévő íróasztalhoz, majd átnyújtotta urának.
A férfi nem nézett fel, irodaasztala előtt ült belebújva irataiba. Amint megkapta a levelet felbontotta, majd intett hogy bejöhetünk. A gróf bevezetett, alázatosan meghajolt, és hangos szóval bejelentett:
-Rosaline Demartie, Tarasse hercegnője!
Az asztalnál ülő a nevemet meghallva, felemelte a tekintetét a levélről és egyenesen rámnézett. Vélhetőleg tetszett neki amit látott.
(Már otthol is szép nőnek tartottak a nép köreiben.
Aranyosan csillogó szőke hajammal és zöld szemeimmel ,apám elmondása szerint édesanyámra hasonlítottam a legjobban. Mindíg büszkén emlékezett rá vissza akárhányszor rámnézett egy nap során. )
A férfi végighordozta rajtam tekintetét ,majd kezeivel az asztalnak támaszkodva felállt.
Így már én is tisztán láthattam minden arcvonását és elegáns öltözetét. Az ország színeiben díszelgő öltöny volt rajta. Zöld szemei büszkék és parancsolóak voltak, igazán illettek jól hátrafésült aranyszőke hajához.
-Köszöntöm Amaronban, Rosaline. -szólalt meg ,egy herceghez méltó udvarias hangon-Remélem hamar megszokja majd ezt a helyet és a környezetváltozást.
A palota ettől kezdve az otthona.!-jelentette ki, azonban ezt már kissé parancsolóan.
-Az eljegyzés a következő hétvégén lessz megrendezve ,egy bál keretein belül. Addig is tanórái lesznek, megtanulja az itteni nemesi rendet, és az ország szokásait. Remélem ezt feladatának tekinti ezentúl! -fejezte még be röviden mondandóját aztán megragadva a kezem, erősen maga mellé húzott. -igazán szép menyasszonyt kaptam-suttogta egész közel a fülembe.
Kijelentésétől és a kínos közelség miatt kirázott a hideg. Ez Leillának sem tetszett, már nyitotta is volna ki száját hogy beszéljen ám a herceg megelőzte. Eltolt magától majd újra kiegyenesedve odaszólt apródjának hogy engedje be az eddig, az ajtónál ücsörgő kis cselédlányt.
-Ez a lány ezentúl mindenben a szolgálatukra lessz-mutatott az alig 14éves lányka felé.-Odette, kérem kísérje a hercegnőt és udvarhölgyét a szobájukhoz. -parancsolt rá.
A lányka meghajtva fejét a ferceg előtt közelebb jött.Aranyos volt, kora ellenére, nőies vonásai igazán széppé tették . Cselédruhája is igazán jól illett hosszú fekete hajához és szürke szemeihez. Aranyosan bókolt előttem majd félénken megszólalt:
-Kérem kövessen felség-szólt halkan és már meg is indult a kijárat felé.
Utoljára meghajoltam jövendőbeli uram és a gróf előtt majd kiléptem a teremből a lányka után...
A cselédlány hosszú folyosókon és különféle termeken vezetett át minket ,miután végre megérkeztünk a két egymás melletti szoba ajtajához.
Előrelépett majd kinyitotta előttünk az egyik szoba ajtaját. A helyiség igen világos volt, bőrszín fallal és fehér aranyozott bútorzattal. A bútorok, a kárpit és minden egyes tárgy értékesnek tűnt. Hercegnő létemre nem láttam még ilyen fényűző palotát.
-Ez lesz a hercegnő szobája a palotában amíg meg nem történik a frigy. -szólalt meg újra a cselédlány. -Az udvarhölgye szobája e mellett van, remélem elnyeri majd a tetszésüket...Én leszek a hercegnő szolgálója amíg a herceg máshogy nem rendelkezik.
-Szóval Odette, örülök hogy megismerhetem! -köszöntöttem a lányt, aki mosollyal fogadta kedvességem.
-Ha bármire szüksége van, hercegnő ,csak hívjon.A csomagjaik is hamarosan megérkeznek.-szólt még utoljára a lány majd kihátrált a szobából.
Végre a megszokott kettesben lehettem Leillával.
Lehuppantam a puha díszpárnákkal díszített ágyra. Fáradt voltam, igazából talán ezt még csak most éreztem igazán.
-Hosszú volt a mai nap, megérdemeljük a pihenést !-szólalt meg Leilla miközben leült mellém az ágyra.
-Mit gondolsz a hercegről? -szólaltam meg én is, kissé elcsigázottan.
-Büszke, magabiztos ember. Mindenesetre van tekintélye az emberek felett.-válaszolta Leilla kezeivel hátra támaszkodva az ágyon.
-Hm ...Egy hét és eljegyeznek. Tanulnom kell, és túl sok a változás. Vajon megfelelek mindennek amit elvárnak tőlem? -kérdeztem ,ezt már inkább magamtól mint a mellettem űlőtől.
-Én tudom ,hogy ez így lessz. -bátorított barátnőm.
-Talán holnap rádöbbenek hogy nem is olyan nehéz ez a dolog mint amilyennek én képzetem. -mondtam mosolyogva, majd megkértem Leillát hogy segítsen levenni, az erősen hozzám szoruló fűzős ruhát.
Barátnőm készséges volt ,mindenben segített , kiszolgált, majd magamra hagyott egyedül a zakatoló gondolataimmal.
Kinéztem az ablakon .A lemenő napnak már csak az utolsó sugarai látszottak ki a palotát körülölelő erdő fáinak lombja közül.
Gondolataim hazámba bandukoltak vissza, a síkságokra apámra és az összes ott szerzett barátomra. Mielőtt még kicsordultak volna a könnyeim elhesegettem az elmémben felbukkanó képeket, elhúztam a sötétítőt és befeküdtem az illatos selyem ágynemű közé. Jólesett a testemet körülvevő meleg.
Már nem gondolkodtam nem figyeltem semmi hangra, egyedül csak ,hagytam hogy elnyomjon az álom.
Itt a kövi rész remélem tetszik.
Puszi mindenkinek. 😀😘
