Ikerhatás 2.

Változás

Szerencsémre, vagy sem hamar leadták rendelésük amit én felírtam és ott is hagytam őket. Nem akartam még én is lenni aki kiviszi nekik a kért dolgokat. De muszáj volt mivel kevés vendég lévén nem válogathattam. Ezért felvéve egy álmosolyt mentem s vittem ki rendelésük. Nem volt gond addig míg le nem tettem az asztalra mindent. Akkor ugyanis az a mocsok taperoló megint nyúlkált. Hirtelen felindulásból felpofoztam, de csak kinevetett. Akkor lepődött meg talán mikor egy újabb pofont kapott.
- Leharapom a karod, ha még egyszer megpróbálod. - na persze csak a szám nagy, de nehogy már ne védjem meg magam.
- Haver... ezt jól benézted. - nevette ki egyik haverja a taperolót.
- Jah, igazi vadmacska a kicsike. - szólt be egy másik.
Nem mondtam inkább semmit, csak otthagytam őket.
Mondanom sem kell munkatársam rögtön kikérdezett. Neki ugyanis bejönnek az ilyen bunkó majmok. Át is engedtem neki a lehetőséget, hogy menjen ő mikor fizetni akarnak. Nekem elegem volt belőlük, jobban mondva csak a mocsok taperolóból. Ezért tehettem meg azt is hogy megkérem munkatársam helyettesítsen a nap hátralévő részében, majd én leszek aki takarít meló után, meg bezár. Nem kellett sokat kérnem, főleg mert majd el olvadt az idiótáktól, s mert amúgyis tartozott nekem nem kis szívességgel. Így viszonylag probléma, taperolás, mentesen telt el a munkanap hátralévő része. Munkatársam a végén gyarapodott egy meghívással, meg két telefonszámmal. El akart volna hívni magával, de én természetesen nemet mondtam.
Most pedig, miután mindent tisztára varázsoltam, s bezártam, elindulok haza. Egy kis séta mindig jólesik. Főleg ilyen hidegben mint ezen az estén van. Fúj a szél, olyan erővel hogy a hideg szinte csontomig hatol. Fázom, de nem sietek, hisz a hideg, a fájdalom amit okoz, csak érezteti velem, hogy élek még s küzdenem kell. Az sem zavar, hogy telihold lesz és igyekeznem kellene nehogy lebukjak. Vicces ugye? Félek meg minden, titkolózom olyan erővel, hogy én magam sem hiszem el lassan, mégis olyan vagyok, majdnem, mint amitől félelmem ered. Hazafelé tartva így teljesen gondolataim tengerébe vesztem, észre sem véve az engem követőt. Persze eljött az idő mikor felfedeztem, hogy nem vagyok egyedül. Nem gondoltam semmi rosszra. Akkor sem s aztán sem mikor otthonomba léptem, sőt, akkor sem mikor kimentem hátra a kertbe hogy ott érjen utol a telihold fájdalma mely testemen hasít végig minden ilyen alkalommal. De miért most? Hisz a telihold még messze, én pedig máskor sosem éltem át ilyet. Az oldalamon lévő seb sem gyógyult be rendesen még amit az a mocsok hagyott hátra köszönete jeléül. Ez miatta lenne? Minden miatta lenne? Miért?
Egy üvöltés szelte ketté a szeles este csendjét, majd még egy s aztán még több, míg végül a hang túlméretezett tulajdonosa meg nem jelent nem messze tőlem.
- Gyerünk, végezz velem.. - fekszem tehetetlenül, mondhatni félkész állapotban és még így sem érzek teljes félelmet.
Ahelyett hogy támadt volna csak újra hangját hallatta, aztán odajött hozzám, ellökte fejével kezeim, morgott is mikor vissza próbáltam tenni őket, majd nekiállt sebem nyalogatni. Azt hittem már itt a vég, kóstolgat hogy utána majd megehessen. De semmi nem történt azon kívül, hogy nyaldosta sebem. Egész addig folytatta ezt a tevékenységét míg sebem el nem tűnt.
- Miért tetted? - felkelhettem volna már, volt elég erőm, mégsem tettem. Csak feküdtem s néztem fel a felettem állóra. Csak morgott, vicsorgott melyből semmit nem értettem. - Menj el. - nem mozdult - Menj már el! - megemeltem hangom, ahogy testem is megemelkedett - Mit akarsz? Nem látod, hogy nem vagyok olyan mint te? - hajamba martam s húztam meg azt - Szánalmas korcs vagyok. Ezt akarod?! - sosem, senki és semmi előtt nem akadtam még ki így - Tűnj már el!! - kiabáltam rá, mire ő nagy hévvel fellökött s egyik méretes mancsát mellkasomra tette. Akkor ott elhallgattam. Csak nézett rám ahogy én őrá. Hosszú percekig voltunk így. Egyszer aztán nagy hirtelen elengedett engem és elfutott.
Én kértem, hogy menjen, én voltam aki követelte, igen, mégis én voltam az is aki még órák múlva is hiányolta. S miért? Csupán csak azért mert valami olyat láttam meg szemeiben ami teljesen rabul ejtett.