Ikerhatás 2.

Megmagyarázhatatlanul

Félkész állapotom sajnálatos mód nem szűnt meg a reggel eljövetelével sem. Káromkodtam is rendesen, hisz nem értettem miért van ez még mindig. Nem foghattam már arra a mocsokra, hisz csak a véletlen műve lehet, hogy harapása után lépett fel furcsa állapotom. Nem igazán sikerült rendeznek magamban a dolgokat, de mégis készülnöm kellett, hogy utána munkába menjek. Nos... a farkincám szépen elfért derekamon, mintha csak egy puha öv használata enne, füleimet meg egy kendővel kötöttem le s ezáltal takartam el. Mikor elindultam úgy éreztem mintha valaki megint figyelne. De nem foglalkoztam vele. Nem lehetek ennyire paranoiás nem?
Siettem, nagyon is, ezért késés nélkül értem be munkahelyemre. Főnököm furán végig mért, aztán meg rám kacsintott. Khm... azt hiszem ez a félkész állapotom hatása. Bár nem tud semmiről, de akkor is.. Ah ezt nem tudom kontrollálni. Talán az illatom az ami furává teszi, vagy a fene tudja mi. Mindenesetre a hím nemű egyedek, még ha tudják is fiú vagyok én is, furcsán viselkednek ilyenkor. Eszem megáll néha mikre képesek. Na de dolgozni jöttem, így átöltözve hozzá is láttam a dologhoz, mentem rendelést felvenni.
Egész jól ment minden. Sokan voltak és volt mit tenni. De ami a fő, hogy nem buktam le. Legalábbis ezt hittem egészen addig míg késő délután meg nem jelent egy kellemetlen személy a kávézóban, természetesen az ostoba társaságával együtt. Munkatársamnak azonnal lepasszoltam a lehetőséget a rendelésük felvételére. Aztán míg munkatársam ment nagy mosollyal arcán tenni amit én nem akartam, addig nekem lett egy újabb hódolóm. Kis cuki volt ahogy pirult miközben beszélt hozzám. Aranyos volt és jó volt vele beszélgetni. Egész addig jó volt míg az a majom oda nem jött s rá nem mordult szerencsétlen fiúra. El is ment nagy ijedten, én meg amilyen lendülettel ő távozott olyan lendülettel vágtam pofon azt a majmot.
- Ezt mégis hogy képzelted?! - bosszantott, bátorságot is éreztem tettem nyomán.
- Megtehetem. - mondta miközben elkapta csuklóm, meg akartam pofozni újra, de így nem sikerült.
- Nem teheted. - volt ám szabad kezem még mellyel leosztottam neki még egy pofont, egy karmolós pofont. Ami akkor csillant szemében elvette minden bátorságom, megijesztett.
- Csak várd ki.. Megtudod, hogy nekem volt igazam. - mordult rám, majd társaságát figyelmen kívül hagyva kiviharzott a kávézóból.
Fájt csuklóm, meg is fogtam és dörzsöltem. Sok értetlen tekintet vetült rám, ám én igyekeztem kizárni őket. Azon kezdtem gondolkozni, hogy mégis hogyan értette amit mondott. Beijedtem. Ugye most nagy bajban vagyok? Ah, hogy miért nem tudom néha fékezni magam.
Munkaidőm eztán mondhatni eseménymentesen, átlagosan telt el. Munkatársam újabb ajánlatokkal s telefonszámokkal gazdagodott s egy randival. Hallgattam őt míg takarítottunk munkaidőnk végén, aztán még akkor is mikor bezártunk. Utána már nem, hisz útjaink elváltak.
A hazafelé vezető úton megint úgy éreztem mintha követnének. Ezért döntöttem úgy, hogy teszek egy szép nagy kerülőt, hátha kiderül képzelődöm e vagy tényleg követ s figyel valaki. Utam ezért az egyik közelebbi park felé vezetett.
Azt hiszem nem kellett volna kíváncsinak lennem.
Egyik pillanatban még viszonylagos nyugalomban sétáltam, a másikban meg már a földön, jobban mondva a füvön hevertem, rajtam meg egy piszoknehéz dög. Felismertem az illatot.
- Eressz el. - kértem még szépen.
- Mert ha nem? - pofátlan volt. Ahogy így mögöttem s rajtam volt, volt mersze hozzám dörgölőzni. Khm.. azt hiszem nem a várt hatást érte el. - Mi lesz mi? - nem mozdult el, én viszont igen, bár csekélyke mozgásteret hagyott. Fenekem toltam felé, hogy pontosan tudtam meglepem, ahogy azt magammal is tettem. - Oh.. szóval tüzelsz mi? - egy fenét, csak az intenzitás amivel hozzám ért nem azt a várt hatást hozta magával amit kellett volna.
- Ne is álmodj. - hangom kis morgolódóssá vált.
- Ne mi? - alám nyúlt és ágyékomra simított, fogott ott rám durván, mire én felnyögtem - Nagyonis tüzelsz cicám. - morogta már szinte. Egy pillanat alatt szabadított meg nadrágomtól mellyel együtt vitte alsómat is. Farkincám így bukkant elő. Lóbáltam is izgatottan. Főleg akkor mikor ott hátul... nos egyértelműen párosodásra készen ért hozzám. Hogy mi ütött belém nem tudom, tényleg nem, de hagytam magam. Mikor aztán megesett a dolog iszonyat hangosan nyávogtam fel, a mögöttem lévő meg csak morgott. Egész végig morgott.
Őszintén? Nem bánom, hogy megtörtént. Miért? Nem igazán értem.
Most sem miközben otthonom melegét élvezem, fekve kanapémon, teljesen pucéran, ahová őkelme letett miután furcsa mód hazahozott.