Boldogan

411 42 2
                                    

(Egy kissé rövid lett, de remélem tetszeni fog. 😊 Egyben ez az utolsó fejezet is.)







Csókunk csak addig tartott míg pici Jackson újra meg nem harapott. Az apja ekkor mordult rá s döntött úgy hogy átváltozik. Úgy hittem így akar vigyázni ránk. S jól hittem. Akárki lépett vagy akart a szobába lépni vad morgással jelezte, hogy ő bizony ott van és egy rossz mozdulat után támad ha kell. De nem kellett támadnia hisz senki nem akart minket bántani.

Pár napot töltöttünk csak rokonomnál, aztán Jackson elvitt engem az otthonába, oda ahol még sosem jártam.
A hely távol állt szinte mindentől, óriási volt, tele erős farkasokkal. Féltem és féltettem picikéim. De kiderült, hogy alaptalanul. Meglepetésemre szolgált, hogy a farkasok jobban féltek tőlünk mint én tőlük. Először nem értettem miért, de aztán rájöttem. Legalábbis azt hiszem. Talán ők is érezték azt amit már Jackson is megmondott, már akkor mikor még nem is voltak láthatóak, hogy picikéink erősebbek lesznek nála is.

Jackson-al a napok, hetek, furcsa mód csak úgy repültek. Picikéim ettek rendesen ehhez mérten napról napra erősebbek lettek. Így növekedésük is eltért az átlagostól. Már ami átlagosnak mondható egy félvér lénynél. Na persze nem mondom, hogy a viszonyunk, nekem s Jackson-nak, felhőtlen lett volna. Mert nem volt az. Voltak kisebb-nagyobb vitáink. Sőt mi több vannak is. Mindig más dolgon kapunk össze. De, valahogy mégis egymás mellett vagyunk, s nem csak a picik miatt, hanem magunk miatt is. Nem tökéletes kapcsolatunk nekem úgy jó ahogy van.

- Jackson! - kisfiam megint csak a társait piszkálja. Túlteng benne is a védelmező ösztön ahogy az apjában. - Azonnal gyere ide. Ne kelljen még egyszer mondanom.
- Na de anya... - rohan hozzám aztán olyan bűnbánóan néz mintha semmit nem követett volna el - Hope-ék miért nem kapnak? Ők meg is harapják a többieket.
- Ők majd apától kapnak. - ölelem meg.
- Azt hittem bajban vagyok. - néz fel rám meglepetten.
- Bajban is vagy egyetlenem. - simítottam fejét - De most kicsit elnézőbb leszek veled. - kapott is puszit fejére.
- Anya.. ugye majd vigyázgatok én a kistesóimra? - olyan szépen nézett rám. Már most látszik, látom, hogy valóban olyan lesz mint az apja.
- Igen. De akkor mostantól viselkedned kell. Rendben?
- Igen anya. - megölelt - Ígérem jó leszek és majd büszke lehetsz rám.

Nos, Jackson kisfiam beváltotta ígéretét. Többszörösen is. Hisz még testvérei mellett azok utódait is védelmezte. Erősebbé vált mint az apja, erősebbé a legerősebb farkasnál a falkában.
Hope és Hoseok, ha nem is helyén való párt, az apjuk szerint, de párt választottak maguknak.
Mondhatom azt hiszem, hogy az életem továbbra is küzdelmekből áll. De mégis megtaláltam a helyem, a társam és a családom. Ha évekkel ezelőtt valaki azt mondja nekem nagy és boldog családom lesz... hát azt bizony kinevettem volna.

- Mit csinálsz cicám? - ölel át egyetlen perverz társam, farkasom.
- Csak az emlékeinket nézegetem. - bújok hozzá.
- Pihennetek kellene. - simít egy kissé már nagy pocakomra.
- Pihenünk most is. - puszilom meg arcán, mire ő engem homlokomon.
- Szeretlek. - mondja szemeibe nézve.
- Én is téged, nagyon, örökké. - bcsókban, boldog s szerelmes csókban forrunk össze végül.

Ikerhatás 2.Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang