Egy kezdő versei

Emlékszem

Emlékszem, de már homályosan
-az élet csak úgy rohan
Két éve minimum
Hogy a világos ópium
A kávé lement torkunkon
Abban a zöld teremben
Mi mostanra már oly kedves nekem
Te ismertetted meg velem
Te és a csatlósaid, más úgy mondaná: a szüleid
Nem tudom mit ittál, s mit ittam
De hogy idézzelek:
"Most is kifogtam a kedvemhez illő löttyöt!"
Most felröppent a képed, ahogy tartod az átlátszó üveget
S rám tekintesz, egy új információval gazdagítasz
Bocsánat, már nem jut eszembe mi az...
Mert már rég volt
Mikor láttam értetlen mosolyod
A szülők csacsogtak, beszálltunk néha
Akkor még te se voltál néma...
De ahogy a kávé eltűnt,
Barátságunk is akarva-akaratlan elhűlt
S felmerül a kérdés bennem
Számodra mit jelentettem?
És vajon elfelejtesz engem?

(2016?17?)