Ó Chatterton! Mily keserű sorsod!
Bánat kedves gyermeke - gyötrelem fia
Mily korán borított sötét leplet szemedre a halál,
Honnan Géniusz enyhén felragyogott, s magas vitát folytatott
Mily hamar az a fenséges, emelkedett hang
Haldokló számokba olvadt! Ó! Éjszakává vált világos reggeled! Halálod
Egy félig nyílt kisvirág, melyet a hideg szél elcsüggeszt.
De ez a múlt: Művészeted a legmagasabb
Mennyei csillagok között: dörgő szférákban
Magad énekelsz édesen: csintalan zsoltárokat
A földön a jó ember kizárja e hamis rágalmat
fényes nevedről, s könnyekkel öntözi azt.
Fuh...cseles volt ez alkalommal kedves John-om. Kissé szokatlan nyelvet használt, itt az eredeti:
John Keats: Sonett to Chatterton
O CHATTERTON! how very sad thy fate!
Dear child of sorrow - son of misery!
How soon the film of death obscur'd that eye,
Whence Genius mildly flash'd, and high debate.
How soon that voice, majestic and elate,
Melted in dying numbers! Oh! how nigh
Was night to thy fair morning. Thou didst die
A half-blown flow'ret which cold blasts amate.
But this is past: thou art among the stars
Of highest Heaven: to the rolling spheres
Thou sweetly singest: naught thy hymning mars,
Above the ingrate world and human fears.
On earth the good man base detraction bars
From thy fair name, and waters it with tears.
ESTÁS LEYENDO
Egy kezdő versei
PoesíaNem vagyok profi, de néha úgy érzem muszáj írnom. Remélem akad a verseim közt olyan, ami megfog kicsit... :) jó olvasást!
