"Egyesíted szellemeddel
Mit zord elménk szétszakít
Testvér lészen minden ember
Merre lengnek lángjaid"
El tudom képzelni a hatalmas kabátot,
Ahogy ő átszeli a parkot.
Keresi a nyugalmat,
Melyet sehol sem kaphat.
Állandó vihar lelkében
Villámok cikáznak szemében
...
Az ember elméjét okolta
S bántotta
A sok oktalan, balga lény
Ki semmit meg nem ért.
A mennydörgés, mely benne rejlett
Óriási színpadokon zengett
Egy idő után füle kopott
Egyre kevesebb, kevesebb hangot hallott.
A belső küzdelem gyötörte
Remélem egy nap eltűnik belőle
Láthatom, s kérhetem:
Tanítson
ESTÁS LEYENDO
Egy kezdő versei
PoesíaNem vagyok profi, de néha úgy érzem muszáj írnom. Remélem akad a verseim közt olyan, ami megfog kicsit... :) jó olvasást!
