Millió ok | Nagy Dominik |

22. rész - Ismerős idegen

____________

Nagy Dominik

____________

Másfél hónap telt el mióta nem láttam Csengét és a haverokat. Szörnyen egyedül érzem magamat, az egyetlen társaságom egy lengyel nyelvi könyv. Még a repülőgépen is.

Mióta kimentem Varsóba nem találkoztam senkivel sem Magyarországról, úgyhogy most eljött az ideje, hisz ma van Csenge születésnapja is, úgyhogy a repülőtérről egyenesen Dinihez vettem az irányt. Meglepetésemre nem egyedül volt, ugyanis Bandi és Nati is nála voltak, épp rúgták a bőrt. Ledobtam a vállamról a táskámat, mire mind a hárman felfigyeltek.

- Hopp egy elveszett bárány. – mosolygott rám Nati.

- Doma! – örült meg először Bandi, úgyhogy meg is indult felém, hogy pacsizhassunk, aztán Dinivel ugyan ezt tettük. – Mesélj. – ült le a kanapéra.

- Mit meséljek? Nehéz kint minden, hiányzik rengeteg minden és úgy érzem, hogy kezd kicsúszni a talaj alólam. – sóhajtottam fel és én is hanyatt vágtam magam, csak én a földön. – És nem az a legdurvább, hogy már hat hete a kezem elégít ki engem, hanem hogy egyre kevesebbet beszélünk Csengével. Próbálom többször keresni, de nem mindig van időm és ha mégis, akkor ő már alszik.

- Először is, próbálom elfelejteni az első mondatod első felét, másodjára pedig ő is ugyan ennyire ki van az élettől, mint te. Tudod mikor láttam mosolyogni? Mikor a Fradi megverte a kispestieket tizenegyedikén. Egyetlen alkalom mióta nem vagy itt és én láttam őt. – rántotta meg a vállát Nati.

- Ennyire szar a helyzet? – húztam el a számat és automatikusan lelkiismeret furdalásom lett.

- Igen, ennyire szeret és ennyire ki akarna menni hozzád, de Márkék sosem engedik. – felelte Dini, mire a kezembe temettem az arcomat. Miért hagytam, hogy egymásba szeressünk? Nem bántam meg a vele eltöltött időt, de ez így most nagyon nehéz.

- Mit vettél neki? – érdeklődött Nati izgatottan.

- Őszintén nem hiszem, hogy többre vágyna, mint, hogy én itt legyek. Nem tud róla, hogy jövök és lehet kicsit beképzelten hangzik, de tényleg így gondolom. Amúgy meg kész lett a lakás, amit kinéztünk, úgyhogy annak az egyik kulcsát elhoztam neki. – magyaráztam, amit mindannyian megértettek.

- És mész a bulijába? – kérdezte Bandi.

- Mondta Nóri, hogy lesz, de nyugodtan felköszönthetem előtte azt mondta. – rántottam meg a vállamat. – Valami elterelő leszek vagy mi. – ráztam meg a fejemet mosolyogva.

- Az remek, ugyanis menni kéne edzésre. – veregette meg a vállamat Dibusz, mire sóhajtottam.

- Akkor küldök egy üzenetet Nórinak, hogy oda irányítsa a szülinapost.

Izgatott voltam mikor leparkoltunk a sporttelep parkolójában. Előtörtek bennem az érzések és az emlékek. Varga Roli várt a parkolóban nagy mosollyal, nem nagyon tudtak ma reggelig az ékezésemről. Kiszálltam a kocsiból és megöleltem régi csapattársamat.

- Mi van hajasbaba? – kérdezte és megveregette a hátamat.

- Négerebb vagy, mint valaha. – ráztam meg a fejemet, de közben mosolyogtam végig. Lezártam az autómat, aztán elindultunk a pálya felé. – Petra? Megvan még?

- Hogyne! Minden a legnagyobb rendben van szerencsére. Viszont lenne itt valami... – váltott komolyabbra barátom, ami nem igazán tetszett. – Csenge eléggé feldúlt azóta is pedig már másfél hónap telt el. Ugye nem csaltad meg? – meglepődtem magán a feltételezésen is, de még furább volt, hogy ezt Rolitól hallom.