Millió ok | Nagy Dominik |

Az éjjel bizony véget ért

Sziasztok! Ez most egy véleménynyilvánítás lesz, ha érzékeny lelkű vagy, esetleg kedvelted Bernd Storckot, kérlek hagyd el az oldalt. 

Tűkön ülve vártam, hogy mikor jelentik be a már ex-kapitány sorsát, amely igazából kézenfekvő és túl egyértelmű volt, én mégis jobban vártam a mai napot, mint a Magyarország-Lettország meccset. (TrollFoci pls)

A hanyatlás 2016 novemberében elkezdődött a barátságos magyar-svéd meccsen, kint voltam, szörnyű volt, bár akkor még nem volt annyira észrevehető. Aztán jött a portugál-magyar meccs, amin már azért szurkoltam, hogy a portugálok rúgjanak gólt és legyen már vége, mert ezt rossz nézni. Ekkor senki semmi hangot nem adott a látható hanyatlásra, számomra ott vált ellenszenvessé Lang Ádám is, hisz semmit nem ért a pályán.

Telt az idő és jött a június, az oroszok elleni barátságos, amire jegyem volt az első sorba. Összebarátkoztam egy férfival, akivel együtt szidtuk a legtöbb játékost, de legfőképp a legutóbb említettet. Ekkor volt a sok kis újonc meg fiatal játékos, a 90 perc pedig szinte halálos volt. Gulácsi Péter ekkor vált számomra halottá. Rettegtem, ha a közelébe került a labda, és akkor még nem is sejtettem, hogy mi lesz a Svájc ellen. Komolyan bármilyen jött ment kapus jöhet, ha  a Bundásligában játszik és még bent van a BL-ben egy meccs után? Akkor megfogadtam, hogy barátságos meccsre se fogok kijárni többet.

A történelembe is bekerülő Andorra-Magyarország. Na igen, talán ekkorra már mindenkinek feltűnt, hogy ez nem oké. Kikaptunk, de legalább örömet szereztünk egy Miskolc népességű országnak, aminek a létezéséről se tudtam, azt meg hogy hol fekszik főleg nem. (Franciaország és Spanyolország határán) Én nem voltam az, aki nem szidta a fiúkat, bevallom, elküldtem őket melegebb éghajlatra. De meg volt a hatása? Igen. Ha ezek után elénekeltük volna a himnuszt ezek nem térnek észhez, kell a fejmosás akármilyen fájdalmas is. Sajnáltam őket, de a szurkolóknak igazuk volt. Ezek után nagyon látni sem akartam a válogatottat, mikor jött a hír, hogy 1 000,- lesz a jegy a következő két meccsre.

Félve mentem ki a magyar-lett meccsre barátnőmmel, szuper helyem volt és azért imádkoztam, hogy szépen zárjuk le ezt a nyarat. És aznap mintha valami megtört volna, a srácokon egy picikét láttam azt, amit rég nem. Az akaratot és a küzdést. Minden nap bizonyítani kell, nem csak félévente egy meccsen, vagy ha már a közönség kifütyül. És ők bizonyítottak, még Gulácsi is elkezdte visszanyerni a bizalmamat.

Hiszem, hogy szeptember 3.-án ismét kihozhattunk volna egy döntetlent, ha Priskin nem állítattja ki magát. Ki lehet kapni, ha szívvel-lélekkel játszik a válogatott. Büszke voltam a 0-1-re, úgy gondolom, hogy fantasztikus teljesítmény, még ha a portugálok nem akarták az erejüket elpazarolni és egynél megálltak.

Svájcba ment a csapat, egyértelműen mindenki tudta, hogy ezt csoda lenne megnyerni, mégis mindenki reménykedett, de az a teljesítmény... Leírhatatlan csalódás. Ismét. A játék borzalom, azt hittem nem lehet rosszabb (lett), Guzmics és Ugrai mentette meg a helyzetet. Egy védő és az újonc, akiben senki nem bízott és kinevették. Nos, én örültem az érkezésének, hisz néztem a diósgyőri meccseket és hihetetlen és ezt be is bizonyította. Ám az 5-2 az 5-2 szív és lélek nélkül.

Reménykedve ültem le múlthéten, pontosan egy héttel ezelőtt a lelátóra, bíztam, hogy újra feljöhetünk és most nem döntetlen lesz Feröer ellen. Amit láttam... Az első tíz percben nem volt a szurkolóknak egy hangjuk sem. Hogy miért? Mert ezzel akartuk tudatni, hogy nem tetszik a rendszer. Aztán bumm. Mi odatettük magunkat, ők nem. Amit a szeptember 3-ról mondtam, hogy ki lehet kapni és utána himnusz éneklés is van és büszke a tábor, na az fordítva is igaz. Lehet nyerni úgy, hogy senki sem elégedett. Hozták a kötelezőt igen, de csúnya is lett volna, ha nem. Nem volt himnusz, csak a focisták nélkül, megtapsoltuk az ellenfelet, mert ők küzdöttek. 

Storck pedig végül minket hibáztat, illetve az ultrákat, akik több ezer kilómétert tettek meg még ha tudták is, hogy vereség lesz. Mindig kiadtuk a szívünket lelkünket, de ez a másik oldalról sajnos nem volt igaz már.

Hiába kötik sokan Storckhoz az EB-t, mikor csak egy komplett csapatot kellett átvennie, amit Dárdai tökéletesített. Meg kellett volna értenie, hogy ez nem a német válogatott, igen ezeknek az idióta magyaroknak úgy kell mindent betanítani, hogy álmukból is tudják, hogy mit csinálnak, ha a labda balról jön.

Pár szó még. Sokan úgy vélik, hogy így sosem lesz eredménye egy kapitánynak sem. Nos, én meg nem akarok olyan kapitányt, aki engem hibáztat. 

"Sz*rból nem lehet várat építeni." a másik gondolat, amiket sokan felvetnek. De lehet. Dárdai majdnem ugyan ezzel a kerettel sikereket ért el, felhozta a fiúkat. Rengeteg minden a kapitányon múlik, a sz*rokat pedig ő maga válogatta be. Lang Ádám, akiről semmit nem lehet hallani sosem és két ballábas. Nagy Ádám, aki a magyar foci reménye, aki ebben a szezonban a klubjában labdához sem ért. (Szeretem Nagyit, de kezdőbe nem tettem volna így). Eppel Márton, a gólkirály, a bajnok, akinek ha a helyére egy fát állítottunk volna azzal is többet értünk volna el, aki Lanzafame nélkül egy elveszett kisgyerek, hisz a kapu és a lába helyé teszik neki a labdát, még jó, hogy berúgja. Semmi tehetség nincs a gyerekben. 
És akkor ezek mellett ott ül a padon Lovrencsics Gergő, aki általában, mind a nemzeti színben, mind a fradi színeiben küzd, szívét-lelkét odaadja, viszi a csapatot a hátán és helyette beállítanak egy Márkvártot, akinek a keresztnevét sem tudom, mert annyira lényegtelen és semmit nem érő.
Herr Storck talán egyetlen értelmes döntése, na jó kettő, hogy Ugrait behívta, illetve belátta, hogy Varga Roland igenis kell a válogatottnak ismét.

Köszönöm, nekem ennyi elég volt a német "szak"emberből. Nem érdekel mi lesz vele, habár fáj a szívem, mert két történetembe is beleírtam, és jókor volt jó helyen, ezért ha az EB-t mondom mindenkinek ő fog az eszébe jutni, de legyen. Akkor emlékezzünk így Bernd Storck-ra, de ugyan ezt a teljesítményt bárki ki tudja hozni a csapatból!

AUF WIHEDERSEHEN HERR STORCK!