Valóra vált álom? (ÁTÍRÁS ALATT) 2020. Karácsony!

Alkoholos mámor

!!Figyelem, trágár beszéd!!!

"-Nagyon jó illatú a parfümöd.-mosolyogtam David-re aki visszamosolygott rám.

-A rohadt életbe, csak csókoljátok már végre meg egymást!-kapta fel a vizet Bryan."

David a kezeimet a nyakára kulcsolta, majd megcsókolt. Mondanom sem kell, milyen érzés volt ennyi év után újra csókolózni.  A szívem vadul kapálni kezdett, a lábaim elernyedtek.  Sosem hittem, hogy valami ennyire jó lehet.  Egy örökkévalóságnak tűnő pillanat után eltávolodtunk egymástól.

  -Na végre!-nyugtázta a dolgot Bryan.

Bár méterre tőlünk megláttam Rose-t és Danielt,  akik láthatóan nagyon őrültek a fejleményeknek. Rose valószínűleg beavatta Danielt.

-Egy pillanat és jövök!-szólt hozzám David.-majd felkapta a kabátját és kiment az udvarra. Nem sokkal később Bryan követte.

Rose rögtön el is húzott  egy nyugodtabb helyre.

  -Na-na-na milyen volt?-kérdezte egy kissé ordítva az alkoholnak köszönhetően.

  -Csókold meg Luke-ot, és megtudod!-kacsintottam rá.

  -Hé!

-Viccet félretéve, húzz bele! Luke-nak már nem sok kell, hogy az árokban is elaludjon.

  -Húú.-fújta ki a levegőt Rose.-Szurkolj!

  -Szurkolok!-mosolyogtam rá.

Visszaballagtunk a nappaliba, és leültünk. Hamarosan Luke odatelepedett mellénk és átkarolta a vállainkat.

  -Bocs srácok, megkeresem Danielt. Valamit meg kell kérdeznem tőle.-felpattantam, amennyire ez lehetséges volt és a konyhába siettem.

A konyhába persze nem találtam, csak egy csomó évfolyamtársat. Épp kólát öntöttem magamnak, amikor valaki megkocogtatta a hátamat.

-Szia! Tessa, ugye? Stephen vagyok, Luke bátyjának a haverja.

-Szia! Igen, Tessa vagyok. Örülök, de amúgy látásból ismerlek. Három éve ballagtál, igaz?-kérdeztem érdeklődve.

-Igen! Elképesztő, hogy emlékszel. Bár három év az nem olyan sok.-nevette el magát majd megvakarta a halántékát. Csak nem ideges valaki? -Figyelj, csak azt akartam kérdezni, hogy a barátnődnek van valakije?-kérdezte félénken.

-Öhm..most éppen nincs, de..

-Szuper, köszi!-azzal faképnél hagyott

-...már tetszik neki valaki.-Na szép kis barátnő vagyok!

De Rose abban a pillanatban közelített felém. Sírt? Vagy csak a fények?

-Ez egy seggfej. Egy faszkalap!-és a káromkodás nem maradt abba.-Azt mondta, hogy nagyon szép meg okos vagyok, de nem tudna velem többet elképzelni, mint barátság.

-Ezt így? Megcsókoltad?-kérdeztem aggódva.

-Nem, annyit javasoltam neki, hogy táncoljunk.

Basszus ez tuti miattam van.  Megöleltem Rose-t, és együtt szidtuk Luke-ot.

-Amúgy Stephen keresett. Tudod, James haverja. Mármint Luke bátyjának.

-Aki felettünk járt pár évvel?

-Aham.

-De amúgy ismerem James-t, nem kell bemutatnod. Már leveleztünk párszor.-vallotta be Rose.

-Miiii?-kérdeztem elképedve.

-Csak párszor, és szigorúan haverok vagyunk!-nyugtatott meg Rose.

-Nekem mindegy mit csinálsz, felnőtt nő vagy, már kemény három hónapja.-helyeseltem a dolgot egy enyhe szarkazmussal.

Mindketten elnevettük magunkat, majd kevertünk egy whiskey-kólát. Éppen szívószálat kerestünk, amikor valaki hátulról átölelte a derekamat.

  -Itt is vagyok, táncolunk?-vigyorgott rám David, aki elég nehezen tudott megállni a lábain.

  -Ti meg mit csináltatok kint?-vontam fel a szemöldökömet.

David megrázta a fejét, jelezve, hogy ők semmi rosszat nem tettek, majd behúzott magával a tömeg közé, ami a buli kezdetéhez képest már megfeleződött.  Megfogta a derekamat, majd egy kisfiús mosoly után magához húzott és megcsókolt. Ez a csók ráérős volt, mintha miénk lenne a világ összes ideje. Az egyik keze lecsúszott a fenekemre, és szépen lassan markolgatni kezdte azt. Egy kissé kínosnak éreztem a helyzetet, de az agyam túlságosan ki volt kapcsolva ahhoz, hogy foglalkozni kezdjek vele. Egymáshoz simulva ringatóztunk a zene ritmusától függetlenül.  Jó pár zenei stílusváltás után elszakadtunk egymástól.

-Figyelj, mi Bryan-nel hazamegyünk, van kedved jönni?-kérdezte.

Hiába is kedveltem David-et, bepánikoltam. A gondolatok el kezdtek kavarogni a fejemben.

Menj! Hiszen kedveled! Ne! Biztos meg akar fektetni! Ha nem mész, soha többet nem próbálkozik! Vigyázz, ő részeg, te pedig SZŰZ! Miért kell oda Bryan?

Megráztam a fejemet, hátha akkor lenyugszom.

-Sajnálom, de most nem fog menni. Holnap fizika korrepetálásra megyek.

-Reggel behozlak a tanárhoz.

-De cuki tőled! De sajnos most ezt ki kell hagynom. Nagyon bocsi!-elszégyelltem magamat, mintha a legnagyobb bűnt követtem volna el.

-Hát, rendben.-sóhajtotta csalódottan.

-Kimegyek veletek. Gondolom taxit hívtok, igaz?

-I-igen.

-Fiatalok, indulhatunk?-lépett közénk Bryan.

-Persze.-mondtuk egyszerre David-del.

A taxi körülbelül 10 perc múlva érkezett meg. David búcsúzóul egy apró csókot lehelt az ajkamra. Még pont elkaptam Bryan beszólását, mielőtt beszálltak a kocsiba.

-Nem jön velünk? Barátom, kurva szarul csókolhatsz!-veregette meg David hátát.

Bryan, ha tudnád...

Rose közben felhívta anyukáinkat, így húsz perc múlva már mi is hazafelé tartottunk. Ez volt életem eddigi legjobb bulija.

-És milyen volt lányok?-kérdezte Annie.

-Elment.-válaszolta Rose, aki az elalvás határán járt.

-Egész jó.-mondtam én is.

-Nem vagytok valami lelkesek lányok! Bezzeg a mi időnkben!-idézte fel anya az emlékeit.

Na igen...