-Bocsi, nagyon sajnálom! -mire feleszméltem, már valaki a kezét nyújtotta. Felnéztem a segítőmre. Vagy a támadómra? -Nem direkt volt, csak megbotlottam és hirtelen nem tudtam miben megkapaszkodni.-mentegetőzőtt a srác, akit most kicsit meg tudtam né...
Mondanom sem kell, még aznap este elmeséltem mindent Rose-nak. -Na ne. Csak úgy mindenki előtt?! -Pontosan. Az egész terem megfagyott. Utána meg mintha mi sem történt volna, közölte, hogy mindenki mehet haza.-panaszkodtam. -De?-hunyorított rám Rose. -De mi? Jó igen, tetszik a srác. Úristen Ro, el sem tudnám mondani, mennyire.-áhítoztam. -Na figyelj csajszi, mondom mi a teendő. Szépen beveted a legdögösebb énedet, és az ujjad köré csavarod. -Jó, de mégis hogyan? Még csak nem is flörtöltem soha. Te tudod a legjobban, mennyire szerencsétlen vagyok. Rose elvett egy ceruzát meg egy lapot az asztalomról, majd írni kezdett . -Először is. Légy csinos! Nem öltözünk kurvának. Nagyon vékony fal van a szexi és a közönséges között. Másodszor. Ne félj mosolyogni. A fogszabàlyzó keveseknek áll jól, de te köztük vagy. Harmadszor. Tudd elfogadni a bókokat. Nem baj az, ha elpirulsz, de egy "Köszönöm" sokkal hatásosabb lesz, mint az " Öhm, ja, kösz", "Nem is igaz " és a barátaik. Önbizalom nélkül nem lesz soha pasid. Ezek az alappilléreid. -Wow, ezt nem néztem volna ki belőled!-vigyorogtam Rose-ra. -Mert? Tessa ne felejtsd el, hogy egy bombanővel ülsz szemben.-fenyegetőzött. -Tudom én, de akkor is... Ha David a szemembe néz, elkezdenek repkedni a pillangók. -Tessa, kérlek nézz bele a tükörbe! Attól még, hogy nem akar minden seggfej megdönteni, még gyönyörű vagy. Hidd el! Az a tangó majom se piszkál hiába. Csak leragadt a hajhúzogatós korszakban.- Rose felállt, majd felragasztotta a papírt a szekrényemre. Annyira bámultam, hogy észre sem vettem, mikor ugrott át Rose az ágyamra. -Az egekbe fogjuk emelni az érzelmi intelligenciádat! Az egekbeeee!-nyomta meg az utolsó szótagot. -Látom megártott a történelem óra. Várj egy kicsit, majd én segítek. -azzal megfogtam és megütöttem a párnával, a barátnőm pedig elvesztette az egyensúlyát, és az ágyamra dőlt. Mindketten nevetésben törtünk ki. Anya akkor lépett be a szobámba: -Ha befejeztétek egymás verését, gyertek vacsorázni. Annie már nagyon éhes. -Ezaz!-pattantam fel és már rohantam is az ebédlőbe, ahol már érezni lehetett a paradicsom és a húsgolyók mennyei keverékét.-Spaghettiii! -Néha nem tudom eldönteni, hogy édesanyád egy lányt vagy egy barbárt szült.- mondta Annie. -Annie, az éhség nagy úr!-mosolyogtam rá.-De talán hagyok nektek is egy adaggal. Közben Anya és Rose is leért az emeletről. -Tessa, ha már mindent magadba akarsz merni, legalább teríts meg, és úgy egyél. Jól nevelt barbár módjára legyőztem az éhséget, és mindenkinek terítettem, habár nehezen szántam rá magamat. Hoztam egy üveg pezsgőt is. Mindenki kérdően nézett rám. -Ma ünneplünk, úgyis régen ettünk együtt.-jelentettem ki határozottan. Mindenki szedett a tányérjára és leültünk vacsorázni. 11 fele Anniék elbúcsúztak, mivel holnap még csak szerda, és nem szeretnénk mindjárt az első héten lógni. Miután lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba, csak egyetlen dolog járkált a fejemben. David, készülj fel, mert ebből a lányból holnap igazi nő lesz.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
