Valóra vált álom? (ÁTÍRÁS ALATT) 2020. Karácsony!

"Börszdéj görl"

Bang-bang!
Meghalok!
Bang-bang!
Pocak, Elég legyen!
-Anyaaa! Légyszi hozzál fel egy fájdalomcsillapítót! -kiabáltam a szobámból.
-Viszem!

A Mikulás úgy döntött, hogy a szülinapomon lep meg, szóval most csak itthon vergődök. Anya a nagy napra tekintettel igazolta a sulit, hogy itthon szenvedhessek. Utálok lány lenni. Mit csinálnak a srácok?
Nem akarok szemét lenni, de nem nekik van havi-bajuk, nem nekik fáj az első alkalom, nem ő nekik kell megszülni az utódokat.
Sajnálom, ezeken a napokon mindig eluralkodik rajtam a negativitás. Néha ők is bevállalhatnák a piros betűs napokat, ami alatt nem a nemzetközi ünnepeket értem. Hab a tortán, hogy MA VAN A SZÜLINAPOM!!! De legalább itthon lehetek a szülinapomon és nem kell történelem órán ülnöm. Boldog vagyok. Bár most öregnek érzem magamat, de az élet most kezdődik. Anya is kivett egy szabadnapot, szóval ma is csajos program a terv.

-Tessék kicsim! -adott át anyu egy tálcát. -Gyógyszer, tea, csoki.
-Köszönöm, te vagy a legjobb!
-Nem mondtál újat -puszil homlokon. -Vedd be, aztán jobban leszel. 

Anyának természetesen mindig igaza van, tíz perc múlva már kutya bajom. Gyorsan összekaptuk magunkat. Sapka, sál, kesztyű, és bevetettük maguknkat a városközpontba. Vettünk fagyit, sütöttünk browniet és Jane Austin regény megfilmesítéseket néztünk. Ez a nap csak akkor lehetett volna tökéletesebb, ha apa is velünk tartott volna.

Egy valami azonban nem hagyott nyugodni. Se egy hívás, se egy sms. Nemrég még a kocsi oldalának dőlve csókoloztunk Daviddel, ma pedig semmi. Próbálok nem pesszimista lenni, mivel hosszú órák sokasága van még vissza a mai napból, de ha szeretsz valakit, nem kéne felköszöntened a szülinapján? 

-Édesem minden rendben? Húsz perce a telefonképernyőre vannak tapadva a szemeid. Egy hívást vársz?

-Valami olyasmi. Úgy tűnik, valakinek ma még nem jutottam az eszébe. 

-A rejtélyes hódoló? Biztos sok a dolga, majd keresni fog.

-Remélem. 

A csengő szakított félbe. 

-Csá csajok!  Mi a kaja? Boldog Szülinapot, Tessa! - támadt befelé Rose.

-Neked is szia Rose! - válaszolt anya. -Nem sok minden van, a városban ebédeltünk. 

-Akkor öltözzetek csajok vissza és elmegyünk vacsizni. Boldog szülinapot nagylány! - ölelt karjaiba Anne. 

-Szia Anne, köszönöm szépen! -óvatosan feltéptem a papírcsomagolást, ami egy kötött pulcsit rejtett. -Ez csodaszép, köszönöm! Gyere anya, megyünk táplálni a testünket.

Gyorsan felvettem az új kötött szerzeményemet, a hajamat pedig oldalcopfba fontam.  Egy beülös bisztróba mentünk, senki sem vágyott gourmet ételekre.  Mind a négyen burgert rendeltünk sültkrupmlival. Jól esett ez a kis társasági élet. Olyan volt, mintha egy nagy család lennénk. De hiába a jó hangulat, amikor egy-egy fiatal pár felbukkant ölelkezve, vagy kéz a kézben, mindig egy kicsit összeszorult a gyomrom.

Rose bokán rúgott.

-Minden oké? -nézett rám aggódva-. Félrepillantottam, de anyukáink szerencsére nem ránk figyeltek. 

-Davidről még mindig semmi hír. Legalább küldött volna egy "Boldogot!", vagy valami üzenetet. Azt hittem, végre elkezdődött valami. Erre tessék, semmi életjel.

-Várj még egy kicsit. Lehet ő sem akar túl tapadós lenni. Ha pedig nem foglalkozik veled, akkor hagyd a fenébe, van másik három milliárd.

-Az lesz. Nálad mi a helyzet ezen a téren? 

-Őszintén? Nem érdekel most. Hamarosan le kell adni a jelentkezést a fősulira, most inkább azzal foglalkozom. Lehet inkább ott randizom, ki tudja melyik városba kerülök.

-Nem akarsz itt maradni?- kérdeztem meglepődve.

-Be adom ide is a jelentkezésemet, aztán majd eldől, mit szánt a sors. -válaszolt magabiztosan.

-Ez tetszik! Jól teszed. -mosolyogtam rá.- Valaki repetát?