Kedves hősöm, Stiles!
Már jó pár napja nem írtam neked, de nem jönnek a szavak. A könnyek igen, de a szavak nem. Eddig fordítva volt. Nem tudtam sírni utánad. Mintha a könnyeimet is magaddal vitted volna. De most újra előjöttek. És megállíthatatlanok.
Végül elmentem a temetésedre. Kevesen voltunk. Csak apukád, Scott, Melissa, és én. Malia ugyan mondta, hogy ment volna, de úgy érezte, nem állt hozzád annyira közel.
Scottal az utóbbi időben nem igazán beszéltem. Kirával lóg nagyon sokat, szerintem összejöttek, bár még nem jelentették be, mindenki látja rajtuk. Tudod, Stiles, nem értem őt. Alig három hete haltál meg. És ő annyira könnyen túltette magát az egészen.
Igazából, már szert is tett egy új bétára. Liam a neve, és szerintem nagyon jól kijönnétek. Én nem sokat találkozok vele, mert ő most elsős.
Stiles, ez nekem túl nehéz. Mi lesz a falkával, ha jön egy újabb vész? Hogy fogsz nekünk segíteni három méterrel a föld alól? El kellett volna már jutnom az elfogadási fázisba, de úgy látszik, egy banshee-nél ez máshogy megy. Látni akarlak, Stiles Stilinski.
Nem értem, hogy miért haltál meg, Stiles. Mert hogy meghaltál, azt már elfogadtam. Igaz, hogy üres nélküled minden, velem együtt, de túltettem magam rajta. Már csak a miérten pörgök. Miért, Stiles? Miért kellett meghalnod?
Ha igazán szeretsz, válaszolj. Küldj egy választ, egy jelet, akármit, hogy itt vagy velem, és figyelsz rám. Kérlek.
Válaszodért könyörög:
Lyds
Ui.:Elmentem apukádhoz, és elkértem tőle az egyik pólódat. Azt használom párnahuzatként. Olyan te-illata van. Még nem tudom, hogy fogom megőrizni ezt az illatot, de így most olyan, mintha egy kis részed még mindig itt lenne velem.
YOU ARE READING
Drága Egyetlen Stiles!
FanfictionAz élet nem játék, ahogy a halál sem. Ezt Lydia Martin, a banshee is igencsak jól tudja. Főleg Stiles Stilinski halála óta. Gyászát kifejezve leveleket kezd írni halott barátjának; kifejezve minden gondolatát, és minden elkeseredettségét. Csak egy d...