A tökéletes véletlen (Camren)

8.RÉSZ-Minden most kezdődik el

-Készülj fel.-mondta Camz
-Kész vagyok.-feleltem, habár ebben egyáltalán nem voltam biztos..
De kettőnk közül mégis én voltam a magabiztosabb. Csak néztük egymást perceken keresztül, Camila folyton elpirult és folyton elkapta a fejét amikor a tekintetünk találkozott. Nem tudtam mit akar mondani és egyre feszültebb lettem.
-Lolo, most mégsem érzem úgy, hogy eltudnám mondani amit szeretnék..
-Kössünk egyezséget. Te is elmondod és utána én is elmondok valamit. Rendben?-kérdeztem úgy, hogy nyugodtnak tűnjek, de hogyan lehettem volna nyugodt mikor azt akartam neki elmondani, hogy szeretem?!
-Rendben.-felelte
-Akkor hajrá-kacsintottam rá-nincs olyan dolog amit ne tudnánk megbeszélni.
-Nem fog menni.
-Akkor csak azt mond meg mivel kapcsolatos.-mosolyogtam rá.
Hosszú csend, Camila nagyon zavarban volt, úgy gondoltam megtöröm a csendet..
-Az enyém veled kapcsolatos.-mondtam, miközben a szivem majd' kiugrott a helyéről.
Camila teljesen elpirult, gyönyörű volt.. De mintha most még idegesebb lenne, ekkor belém hasított a felismerés.
-Az enyém is.-mondta és olyan szaporán lélegzett, hogy azt hittem ott rögtön elájul. Ez a három szó akkora boldogsággal töltött el mint még soha semmi.
-Akkor akár el is mondhatnád.-bíztattam. Láttam rajta, hogy valamiért nehéz neki erről beszélni.
Megfogtam a kezét, mire összerezzent. Mosolyogtam, mert nagyon aranyos volt. Annyira biztos voltam most már abban, hogy mit szeretne mondani, mint a létezésemben. Nem is tudom eddig, hogy hittem azt, hogy én közönbös vagyok neki. Annyiszor néztünk mélyen egymás szemébe percekig, az a sok ölelés.. Hm..
-Camz, kérdezhetek valamit?
-P..Persze.- remegett a hangja.
-Szerinted lehetne köztünk valami?- nyögtem ki nehezen. Majd a szemébe néztem és nem kapta el a fejét.
-Lolo, honnan tudtad?!-kérdezte.
-Tehát eltaláltam?!-kérdeztem mosolyogva. Majd kicsattantam az örömtől és talán már Cami sem volt annyira ideges.
-Igen.-felelte szégyenlősen és megölelt, amit elsőnek kicsit furcsának találtam tőle, de visszaöleltem.
-Lefekszünk?-kérdezte.
-Ha szeretnéd..-válaszoltam.
Lefeküdtünk a matracra és hátulról átöleltem Camzit és simogattam a kezét, mire ő még közelebb bújt. Azon gondolkoztam, hatással lenne-e a banda életére, hogyha összejönnénk.
Gondolatmenetemet ő szakította félbe.
-Bocsánat, hogy ilyen sokáig ignoráltalak, de féltem, hogy te nem így érzel, viszont a mai este után muszáj volt lépnem valamit.
-Hát nem ment túl könnyen.-viccelődtem-Semmi baj Camz, engem is ez tartott vissza attól, hogy mondjak neked bármit is.
Pár perc csend után (nem,nem kínos csend):
-Lolo, szerinted mi lenne a bandával, ha mi egy pár lennénk?!
Na jó, nem elég hogy 'we feel the same way' már azt is tudja mire gondolok?! Imádom, egyszerűen imádom.
-Nem tudom..-és már csak azt láttam, hogy Camz elaludt. Pár percel később már én is boldogan, mosollyal az arcomon aludtam el.