A szoba falai rózsaszínűek voltak. Ahol pedig nem bútor volt, csak posztereket láttam. One Direction.. Bár nem volt meglepő, mindig a One Directionről álmodozott. Valahogy mindig is ilyennek képzeltem el a szobáját, de egy kicsit meglepett ez a rózsaszín-áradat, de alapjában véve tetszett is.
-Tudom, elsőre kicsit furcsának tűnhet a látvány, de ez vagyok én.-mosolygott.
-Nekem tetszik.-válaszoltam. Camila leült az ágyára és megpaskolta maga mellett a takarót. Nem is vártam sokáig én is leültem.
-Mit szeretnél csinálni Lolo?! Van pár ötletem..-kacsintott.
-Nézhetnénk filmet esetleg, ha neked is megfelel.-válaszoltam, felcsillant a szeme és rögtön rávágta, hogy nézzük meg a Hotel Transylvániát. Nagyon szeretem azt a mesét, ezért belegyeztem, hogy megnézzük.
Bekapcsolta a tévét, majd megkereste a cd-t. Befészkelte magát az ágyba, majd én is mellé feküdtem.
A film felénél vettem észre, hogy elaludt. Nem tudtam mit csináljak, mert nekem haza kellett volna mennem. Megpróbáltam észrevétlenül felkelni, mire Camzi felém fordult.
-Laur, hová mész?
-Haza kellene mennem,drága, késő van.-válaszoltam mosolyogva.
-Ne menj, kérlek. Aludhatsz nálunk, úgy is azt mondtad, hogy a szüleid nincsenek otthon.
Igaza volt, csak egyedül ültem volna otthon..
-Rendben, maradok.-erre a szóra felugrott az ágyból és szorosan megölelt, én is visszaöleltem. Annyira aranyos volt. Elmondhatatlanul szeretem az én kis Camzimet.
Camila elment megfürdeni, addig én az ágyban fekve nézegettem a Twitteremet. Mikor visszajött adott pizsamát és én is megfürödtem.
Mire visszaértem Camila már felvette a fehér pólóját és a kék pizsama nadrágját, már lefeküdni készült.
-Már vártalak, nem szerettem volna addig elaludni.-mondta.
-Oh,micsoda "úriember" maga.-válaszoltam nevetve.
-Jövő héten fellépés, nem izgulsz?-kérdezte Mila.
-De, egy kicsit, bár az interjúktól mindig jobban félek.
-Miért?-kérdezte meglepődve.
-Mert szeretnéd magad adni, viszont nem mindig mondhatod ki azt amit valójában gondolsz, érted?
-Persze Lo.-mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra.-De nem kell izgulnod,én ott leszek melletted.
-Tudom.-öleltem meg Camilát.
Majd még tovább beszélgettünk és mikor már mind a ketten nagyon fáradtak voltunk el is aludtunk.
---
Reggel mikor felkeltem azt láttam, hogy Camzet átölve fekszek, ő pedig kezét az enyémre kulcsolta. Mosolyogtam. Muszáj volt egy képet csinálnom, de külön művészet volt elérnem a telefonomat. Mikor sikerült megcsináltam a képet, átküldtem Camila telefonjára és beállítottam háttérképnek.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Még legalább egy órát így feküdtünk, amikor a lány ébredezni kezdett.
-Jó reggelt.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Jó reggelt neked is.-ekkor realizálódott benne, hogy átölelem és még közelebb bújt hozzám.
-Nézd meg a telefonod, van rajta egy kis ajándék.-mondtam.
Felkapta a telefonját,megnyomta a bekapcsoló gombot és egy hatalmas mosoly ült ki az arcára.
-Köszönöm Lolo, szeretlek.
-Én is Camz. De most már fel kellene kelnünk, nem gondolod? Kimehetnénk a parkba vagy fagyizni esetleg, ha már ilyen jó idő van.
-Biztos jó ötletnek tartod ezt?
Meglepődve néztem rá, nem tudtam mire gondol.
-Ugye tudod, hogy már nem sétálgathatunk nyugodtan amerre akarunk?-erre nem is gondoltam, elgondolkoztam, hogyan is lehetne megoldani, hogy mégis csak elmehessünk valamerre.
-Tudod mit, akkor gyere át hozzánk.-válaszoltam hirtelen-Van egy pár doboz fagyi otthon és akkor nem kell messzire mennünk.-mosolyogtam.
-Rendben, benne vagyok.-vágta rá Camila rögtön.-De előbb fel kellene öltöznünk, lehet furcsán néznénk ki pizsamában az utcán.-nevetett.
-Egyértelműen.-kacsintottam.
Én felvettem a tegnapi ruháimat, otthon úgy is átöltözöm. Mila pedig egy fekete farmert, egy piros trikót és egy torna cipőt vett fel. Akkor végre elindultunk, szedtük a lábainkat nehogy lesifotósokkal találkozzunk. Ki tudja mik történhetnek még 10 perc alatt is, mivel csak 10 percre laktunk egymástól.
Szerencsésen elértünk hozzánk, nagy nevetések közepette. Otthon nem volt jelenleg senki így bármit csinálhattunk. A mi házunk nem volt akkora, mint Camiláéké, de én szeretek itt lakni és szerintem szép házunk van. Camz rögtön megdicsérte, ahogy beléptünk.
-Csinálok reggelit, gondolom éhes vagy te is.-majd elszökdécseltem a konyháig.
-Egy kicsit igen.-válaszolta.
Gyorsan összedobtam egy kis tojásrántottát. Miután megettük felhívtam a szobámba, hogy csináljunk valamit. A szobám vala sötét barna volt, amit fehér padló ellensúlyozott. Imádtam.
-Nagyon tetszik a szobád.-mondta mikor belépett, olyan fejet vágott mint a szívecske szemű emoji. Vicces volt, kuncogtam egyet, mire felkapott egy párnát az ágyamról és hozzám vágta.
-Háborút akarsz indítani Cabello?-húztam fel az egyik szemöldökömet kaján mosollyal összekötve.
-Úgy is én nyerek.-nyújtotta ki a nyelvét.
-Na majd meglátjuk..
Fél óra párnacsata után (és miután bejártuk az egész házat) mindketten fáradtan,nevetve ültünk le a szobámban, miután Camz könyörgött, hogy kegyelmezzek neki.
-Én megmon..
-Ki ne merd mondani.-vágott közbe.
Alig tudtam visszatartani a nevetést. Ezt ő is észrevette és elkezdett hangosan nevetni.Mikor abbahagytuk a nevetést:
-Át kellene hívni a lányokat, felelsz vagy merszezhetnénk.-kacsintottam Camzre.
-De, ez egy jó ötlet. Én beszélek Manival.
-Rendben, én pedig felhívom Allyt és Dinaht.
Ennyi lett volna a mai rész, csak sikerült összehozni. Remélem tetszeni fog és..
