A tökéletes véletlen (Camren)

10.RÉSZ

Lauren szemszöge:
Camzivel megbeszéltem, hogy jöjjön át hozzánk este, aztán majd kitaláljuk mit szeretnénk csinálni.
Összepakoltam a szobámat, mert hát eléggé úgy nézett ki mint amiben "laknak". Leszaladtam anyához, hogy szóljak Camila átjön hozzánk. Már nem kellett megkérdezni, csaknem családtagnak számított. Anya mosolygott és kacsintott egyet, majd megkérdezte, hogy csináljon-e valami vacsit. Mivel én már ettem előtte, így csak megköszöntem és egy nemmel válaszoltam.
Majd kapkodva elővettem a telefonom és ráneztem a kijelzőre: 19:55.
Úristen Camila mindjárt itt lesz, én meg még sehogy sem nézek ki. Gyorsan beszaladtam a fürdőbe, megfésülködtem és fogat mostam.
Majd hallottam a csengőnket, még idegesebb lettem mint eddig. Kiszaladtam, de addigra már anya beengedte őt.
-Szia Camz.-öleltem át.
-Szia Lolo.
-Na jó éjszakát Manócskáim, én megyek és lefekszem.-mondta anya, majd mindketten elköszöntünk és elindultunk a szobámba.
Láttam Camzin, hogy nem igazán van ínyére a csend, meg persze nekem sem, de túl ideges voltam ahhoz, hogy bármit közölni tudjak vele.
- Kapcsolok zenét.-mondtam, majd befeküdtem az ágyba. Camz először csak szemmel követte a tevékenységemet, majd ő is lefeküdt mellém,ami egy kicsit feledtette velem az idegességemet.
Bekapcsoltam egy Ariana Grande lejátszási listát és egymás tekintetébe merültünk. A következő szám a Let me love you volt, mikor meghallotta a zenét, megfogta a kezemet, megfordult és maga köré csavarta. Tehát így teljesen átöleltem. Nagyon boldog voltam, így feküdtünk vagy fél óráig, közben a Dinahról, Maniról és Allyről beszélgettünk, majd szóba került a turnénk is.
9 körül járhatott az idő, amikor..
-Lenne kedved kimenni a parkba?-kérdeztem. Mivel jó idő volt, így úgy gondoltam, hogy nem tenne rosszat, ha egy kicsit kimozdulnánk.
-Persze Lolo. Tudod, hogy imádom azt a parkot.-mondta csillogó szemekkel.
Szép halkan kiosontunk a házból, mikor kiértünk és elindultunk a park felé, olyan érzésem támadt, hogy "most vagy soha". Tehát úgy döntöttem, hogy ma mindenféleképpen elmondom Camilának, mit is szeretnék.

A parkban közepén volt egy pad, amit nagyon szép virágok tarkítottak, ezért úgy döntöttem, hogy oda fogunk leülni. A hold fényében még szebbnek tűntek a virágok és a melletem ülő lány is. Mélyen egymás szemébe néztünk.
-Lauren..gondolkodtál..öhm..kettőnkről?-kérdezte.
-Szerintem ez egyértelmű.-kacsintottam rá a barna hajú lányra, mire ő elpirult. Imádom, amikor elpirul, annyira gyönyörű.-És te?
-Csak egész délután, semmi extra.-nevetett fel, mire nekem is mosolyognom kellett.
-Szeretném, ha kimodanád mit szeretnél.-mondtam. Láttam rajta, hogy ideges és nagyon reménykedtem benne, hogy neki is ugyanaz a véleménye. Többször is ránézte az ajkaira, mire ő mindig zavarba jött. Úgy döntöttem megfogom a kezét bátorításképpen. Ekkor ő a kezeinkre nézett és idegesen mosolygott.
-Szóval?-kérdeztem kedvesen. Camz nyelt egy nagyot.
Eltelt pár perc és közben végig egymást figyeltük, ha valaki látott volna minket, azt gondolta volna, hogy lefagytunk. De ebben a pillanatban Camz megszólalt.
-Szeretném, ha több lenne köztünk mint barátság.- mondta, miközben lesütött szemmel  a lábait nézte, amikkel éppen egy fadarabot kotorászott. Ekkor annyira aranyosnak tűnt, hogy nem tudtam tovább várni, az álla alá nyúltam, fejét felemeltem, hogy egy vonalban legyen az enyémmel, ajkaira pillantottam és megcsókoltam. Ajkai puhábbak voltak, mint bármi amit eddig éreztem, az az érzésem volt, hogy 3 méterrel a felhők felett lebegek. Lassú, érzelmes csók volt, de nem tartott túl sokáig, elhúzodtunk egymástól és mindkettőnk arcán levakarhatatlan vigyor ékeskedett. Még így ült egy kis ideig, amikor Camila ránézett az órájára.
-Nem sokára haza kell érnem.-mondta kicsit szomorúan.
-Aludhatsz nálunk.-ajánlottam fel és reménykedtem egy 'rendben' válaszban.
-Nem szóltam a szüleimnek, hogy nem otthon alszom, ezért muszáj hazamennem, akármennyire is nincs kedvem.
Kicsit elszomorodtam, de felajánlottam, hogy akkor elkísérem. Kézenfogva sétáltunk el a házukig, majd egy hosszú ölelésbe húzott és megcsókolt.
-Jó éjszakát!-mosolygott.
-Jó éjt Camzi!-mondtam, majd besétált az ajtón és egy puszit küldött felém.
Kb 2 percig állhattam ott, mire felfogtam, mi is történt. Mi most akkor tényleg együtt vagyunk?! Majd hatalmas mosolyra húztam a számat és elindultam haza.

Jó estét mindenkinek! Mivel már nem akartam tovább húzni a rész befejezését (mert az alap koncepció már megvolt), így végül csak összeraktam.
Remélem tetszeni fog, olvassátok szeretettel. Megpróbálom minél hamarabb hozni a következő részt, ne utáljatok nagyon.
Puszi mindenkinek :*

~V