9.RÉSZ

243 21 10
                                    

          

Reggel mikor felébredtem, Camzival találtam szembe magam, aki már ki tudja mióta engem figyelt.

-Jó reggelt!-mondta Camila.
-Jó reggelt! Tudod, elég ijesztő ha csak némán bámulsz.-kuncogtam.
-Bocsi.-vágta rá.
-Semmi gond.-adtam egy puszit az arcára.

-Sikerült átgondolnod a dolgokat?-kérdezte.
-Nem tudom mi legyen, legjobb barátnők vagyunk,amit nem szeretnék, hogy ne így legyen és ott van a banda. Nem lenne rossz felfordítani mindent?!-kérdeztem, de költői kérdés volt,mert folytattam is.- Hidd el, szeretném, nagyon is. De attól félek sok mindent befolyásolna.

-Értem.-mondta Camila és láttam a szomorúságot az arcán.

-Gondoljuk át és majd beszélünk utána.-mondtam és láttam hogy megjelenik egy kisebb mosoly az arcán.
-Rendben.-mondta.

Camila szemszöge

Tudtam, hogy nekem semmi átgondolni valóm nincs, de belementem,mert nem szeretném ráerőltetni Lolora a dolgot.

Felkeltünk és megkerestük Dinah-t. A konyhában ült. A telefonján csüngött és nagyokat nevetett.
-Mitől ilyen boldog, hölgyem?-kérdeztem vigyorogva.
-Csak találtam egy videót, rólad Camz.-nevetett továbbra is.
-Hogy mi?Hol?-kérdeztem rögtön, megállt bennem az ütő.
-Valaki csinált egy összeállítást az eséseidről fellépés közben és interjúk közben.-fetrengett most már a földön és mutatta a videót.

Lolo próbálta visszatartani a nevetését, de ő sem bírta tovább. Mérgességet színleltem, aztán én is elnevettem magam,mert tényleg vicces, hogy mennyire kétballábas vagyok.
Pár perc után mar DJ  is visszatért közénk és könnyeit törölgetve ült le a kanapéra.
-Viszont nekem most el kell indulnom haza.-mondtam szomorúan.
-Rendben, este találkozunk?-kérdezte Lauren,mélyen a szemembe nézve, egy kis  ideig gyönyörködtem a zöld szemeiben, aztán lepillantottam a szájára és rögtön elpirultam. Lauren még mindig engem figyelt, én pedig mikor ráeszméltem, hogy mit is csináltam az imént, egy  „Oké"-val válaszoltam.Csak utána jöttem rá,hogy a válaszom nem egészen passzolt a kérdéshez.
Majd elköszöntem Dinahtól és elindultam haza.
A hazafelé úton volt időm gondolkozni.
-Ügyes voltál Camila,gratulálok.-kacatam fel és megtapsoltam magam ahogy az utolsó jelenetemre gondoltam.
Lehet, hogy Lauren mégsem akar velem összejönni?! De hát ő kérdezett rá hamarabb....Ja, csak én voltam túl félénk először kimondani. Alig vártam az estét, hogy újra beszélhessünk és rendezzük a dolgainkat.

Lauren szemszöge

Mikor Camz kilépett az ajtón Dinah rögtön felém fordult, önelégült mosollyal az arcán és a szemöldökét húzogatta.
-Na mi volt?

Az arcára nézve rögtön elnevettem magam,majd komolyra fordítottam a szót.

-Hát azt mondta, hogy beszélni szeretne velem, aztán nagyon ideges volt és végül én kérdeztem rá, hogy akkor hogyan is tovább..
-Mármint ő is kettőtökről akart beszélni?-kérdezte Dinah félig meglepődve, félig büszkén.
-Igen, én is meglepődtem.
-Én nem akarom azt mondani, hogy én megmondtam, de én megmondtam.
-Most az egyszer igazad volt.-hajoltam meg előtte.
-Mi az, hogy most az egyszer?-nézett komolyan.

-Hát ez az igazság.-küldtem felé egy puszit

-Na jól van, de visszatérve a témára, akkor most együtt vagytok?-kérdezte kaján vigyorral.

-Nem,mert az mondtam, hogy gondoljuk még át, legjobb barátok vagyunk és nem tudom mit tenne a bandával.

-Te nem vagy normális Lauren Jauregui.. Mióta is áradozol már Camiláról?! Barátságból alakulnak ki a legmélyebb és legőszintébb kapcsolatok. A másik okra reagálva pedig, mind a hárman örülnénk nektek, mivel már mindenkinek feltűnt, hogy mennyire közel álltok egymáshoz és már sokat beszélgettünk erről.-mondta Dinah,amin egy kicsit meglepődtem.

-Köszönöm,megtisztelsz bölcsességeddel.-nevettem.-De át szerettem volna gondolni még egyszer, Lucy-ból okulva.-mondtam,mire ő egy megértő pillantást vetett rám.

Beszélgettünk még egy kicsit, majd én is elindultam haza és egyre jobban izgultam az este miatt.





Bocsánatot kérek mindenkitől, hogy ennyi ideig hanyagoltam a sztorit, de helyette csináltam egy nagyon jó érettségit, meglett a jogsim és remélhetőleg felvesznek az SZTE-re, szóval most eléggé boldog vagyok.

Most már próbálom rendszeresen hozni az új részeket és hát fogadjátok szeretettel az új részt.

~V

A tökéletes véletlen (Camren)Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon