Csak Dugópajtik (18+)

4. MEGBÁNÁS

Szia 😏

Szia

Milyen volt? 😏😏

Hát... Nagy

És még? 😏

Nagy, kemény és vastag. Megfelel, vagy növeljem még az így is bazinagy egódat????

Ahogy gondolod 😏

Állj le! 13 éves vagyok és te is csak 14 vagy

Ugyan. Néhány nap múlva már 15 leszek

Mit kérsz ajándékba?

Ohh😏 Még nem tudom😏😏

Thomas becenevét a következőre állítottad be: Mr.Perverz😏😂🔞💪

Mr.Perverz😏😂🔞💪 a beceneved a következőre állította be: Mrs.Perverz😏😂🔞👌

Addig gondolkozok rajta 😏

Hajrá

Holnap ugyanígy? 😏

Oké...

Beleülsz az ölembe? 😏😂

Jézusom 😂 Perverz... Még meggondolom

Megfoghatom a feneked? 😏😂😂

Talán 😏😂

📞 Dory📞

- Szia. - köszöntem. A vonal másik végén csak a szél hangos susogása volt hallható - Dorothy!

- Szia, ne haragudj, nem hallottam hogy felvetted. Úton vagyok hozzátok, két perc és ottvagyok. - mondta, majd mielőtt bármit is hozzáfűzhettem volna, letette

Keresni kezdtem a kulcsom, ami mindig a farzsebemben lapult, azonban akkor különös módon nem találtam ott. Idegesen kapkodtam a fejem, hátha eszembe jut, vajon hova tettem. De ötletem se volt...

Véletlenül nincs nálad a kulcsom?

A kabátodban van, Cica 😏

Gondolkodás és válasz nélkül mentem a kabátomhoz és kutatni kezdtem benne. Miután az egyik zsebet üresnek tituáltam, a másikra került a sor. A hideg kulcsok a kezem ügyébe kerültek, így nyogodtan fújtam ki az eddig bent tartott levegőt.

Köszi... 😂

Van mit 😏 Cserébe holnap megteszel nekem valamit 😏😏

Rendben... De most megyek, majd este beszélünk. Szia perverzkém ❤

Szia perverzkém 😏❤

Miután letettem a telefont, a kapu irányába indultam. Már majdnem elértem a célig, mikor megszólalt a csengő. Kinyitottam az ajtót és Dory izgatott tekintetével találkoztam.

- Gyere be... - mondtam megilletődve. Bólintott, ezután előre ment és eltűnt az ajtó mögött. Kettőre zártam a kaput és követtem őt

Nagyjából fél órán át meséltem neki a délelőttről. Néha hitetlenkedve, néha nevetve és gyakran olvadozva figyelte, ahogy részletesen elmesélek neki mindent.

- Akkor ti most jártok? - kérdezte izgatottan, miután befejeztem a történet mesélését. Eddigi kedvem valahova eltűnt, elhagyott és nem úgy látszott, hogy mostanában visszatér. Óvatosan leereszkedtem a padlóra és a konyhaszekrénynek dőltem - Becca!

- Igen. Vagy nem... Talán. Nem tudom! - sóhajtottam gondterhelten. Dory sajnálkozva guggolt le mellém - Nagyon szeretem...

- Elhiszem. De ezt így nem lehet csinálni! Mivan, ha kihaszná.... - kezdte a szokásos óvó kérdéseket, amire saját maga adta volna meg a választ, így Tom ellen fordítva engem is

- Ki ne mondd! - vágtam a szavába. Sokszor belegondoltam már, de ő is elősegítette a megbizonyosodásom afelől, hogy nem használ ki - Nem fog kihasználni! Ő is megmondta, hogy nem fog!

- Alig ismered! Így megbízol benne? - kérdezte idegesen, mégis csalódottan. Életemben talán először találkoztam azzal az érzéssel, hogy valami hihetetlen akarattal ki akart bukni belőlem, de egy dolog mégis visszatartotta. Valami apróság, ami megkeserítette a boldogságomat. Valami, ami talán mégse apróság. Egy ismeretlen dolog, amit csak a sírás csillapíthat - Rebecca! Szerelmes vagy abba a pedofilba, igaz? Bízol benne. Megteszed, amit kér. Engedelmeskedsz neki, mintha nagyobb hatalommal rendelkezne, mint te. Egyáltalán nem ellenzem. Azaz nem szólok bele, hogy mit csinálsz. Ez eddig úgymond aranyos, de ezek nagyon is el tudnak fajulni.

- Szeretem őt és nem hagyom, hogy más emberek véleménye miatt menjen tönkre a kapcsolatunk! Ez az én életem, azt csinálok vele, amit akarok. Vagy ha így jobban tetszik: Úgy cseszem el, ahogy én akarom. Azonban szerintem ezzel nem rontok el semmit!

- Milyen kapcsolat? Hogy mosolyogva hagyod, hogy kiélje rajtad a vágyait? Miért szívta ki a nyakad? Mert cserébe megtetted, amit kért. Csak magától hozzád se érne. Kizárólag azért kellesz neki, mert téged hidegen hagy, hogy ennek igenis lehet súlyos következménye! Messzire mész, Rebecca! Tudnod kéne hol a határ!

- Menj el, jó? Csak... Hagyj magamra! - mondtam halkan. Akkor tört össze bennem valami. Valami fontos. Valami javíthatatlan. Valami, ami talán sose lesz a régi. Valami, ami valószínűleg a szívem volt - Légyszives, Dory! Csak menj el innen és most az egyszer ne legyél makacs. Mindketten jobban járunk, ha most hazamész. Vagy a jóisten tudja hova, csak el innen!

- Ahogy akarod. De egy dolgot kérek: ne csinálj ennél is nagyobb hülyeséget! És ezalatt tudod mit értek...

Bólintottam, ezután mindketten elindultunk az ajtó felé. Gyorsan felöltözött, majd elhagyta a házat. Kinyitottam a kaput, elköszönésképp intettem neki, ezt követően bementem a szobámba és szokásomhoz hűen gondolkodóba estem.

Talán igaza van....

Talán abba kéne hagyni...

Talán el kéne felejteni...

Talán nem kéne vele többet találkoznom...

Talán ez csak egy hirtelen fellángolás...

Talán nekünk nem is kellett volna találkozni...

Talán mégis Pete-re van szükségem...